Először EU-ban általánosságban:
- Lesújtó az alacsony részvétel, de ez főként nem a kommunikációnak tudható be. Az EP szerepe még mindig nem világos, nincs igazi törvényhozó hatalma és nincs közvetlen kapcsolata értékszinten a választókkal. Éppen azért kell a szorosabb integráció többek között, hogy igazán értelmezhető szerepe legyen, ha valódi Unióban akarunk élni.
- Bár aggasztó a szélsőségek előretörése, de nem volt olyan mértékű, amire a válság miatt számítani lehetett, és nem szabad elfejteni, hogy alternatív, euroszkeptikus vélemények segíthetik jobbá formálni az Uniót. A szalonképtelenség, pl. BNP már más tészta.
- Meglepő, hogy a néppárti frakció relatíve jól jött ki a jelenlegi nehéz helyzetből, a baloldal kárára. Normál körülmények között kevésbé örülnék neki, de itt és most azt jelenti, hogy az európaiak többsége kevésbé az államtól várja a feltétel nélküli segítséget.
- Izgalmas színfolt lesz a Kalózpárt tevékenysége, itt az ideje hogy átgondoljuk a szerzői jogokat a modern digitális társadalomban.
- Tetszik, hogy voltak országok, ahol a listán szereplő embereket egyedileg is be lehetett jelölni, ez lehetne általános. Szent-Iványit például minden további nélkül beikszeltem volna ha például a három legjobbat kellett volna jelölni, miközben az SZDSZ-t semmiképpen.
- Érthetetlen, hogy az olaszok mit szeretnek Berlusconi pártján.
Itthon sajnos a belpolitikai témakörök határozták meg az eseményeket:
Fidesz
Tarolt, mégsem felhőtlen az öröme. Tényleg vége az "egy a zászlónak", és bár a jövő évi országgyűlési győzelem biztos, a kétharmad veszélybe került. A következő tíz hónap a Jobbik jelenség kezeléséről fog szólni Orbánéknál. Szerintem nem baj egyébként, hogy ha nem túl domináns egy párt, akár a szavazók többségénél, akár a vélt vagy valós ideológiai oldalon.
MSZP
Megérdemelt súlyos vereség. Másokkal ellentétben nem azért mert "romba döntöttek az országot", "szétlopták magukat" és hasonlók. Ennek a nagy része demagógia. Sokkal inkább azért, mert 8 éve elvtelenül forgolódnak a választók kegyeiért, etikátlanul harcolnak a démonizált ellenféllel (akik ugyanezt teszik), gyáván és következetlenül próbálnának változásokat végigvinni ha már nagy nehezen rászánják magukat.
Jobbik
Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb a hype és a pánik a radikálisok körül, mint az indokolt volna. Bár a párt vezetői és a listavezetők többször megnyilvánultak tahó módon ("cigánytenyészet", TV székházak földig rombolása, nem is beszélve a "magukfajták" egyértelmű zsidózásáról), és a programjukat végigolvasva alig vannak megoldási javaslatok, amikkel egyetértek, a Jobbik sokak véleményével szemben nem fasiszta és nem a világvégét hozza magával. Szerintem a Jobbik egy tipikusan naív párt. A vezetőik még soha az életben nem töltöttek be érdemi politikai szerepet. Jellemző a helyzetre, hogy a listán harmadik Szegedi Csanád, aki meglepetésre szintén kijuttott, valószínűleg nem megy Brüsszelbe, egyszerűen nincs meg hozzá a tudása és az élettapasztalata. A párt egy alulról szerveződő (egyébként remek helyi szintű építkezéssel és szervezéssel - nem véletlenül ünnepelték annyira a pártigazgatót) képződmény, és mivel nincs tapasztaltuk, ezért őszintén azt hiszik, hogy egyszerű megoldások léteznek régi problémákra. Az EP-be és az OGY-be bekerülve majd tapasztalni fogják, hogy a helyzet bonyolultabb mint hiszik. Mivel szeretik a hazájukat, ezért nem fognak hülyeséget csinálni, és mérsékeltebb hangnemet ütnek meg a következő években. Vona Gábor már vasárnap este ráérzett erre.
MDF
Rájuk szavaztam. Továbbra is vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban, Bokrost viszont nagyon tisztelem. De még nélküle is: az MDF ma az egyetlen párt, amelyik valamelyest következetesen viszi végig, amit szeretne és ragaszkodik az értékeihez. Valamelyest. Dávid Ibolya pedig a hazai politika legnagyszerűbb kötéltáncosa, ezt értendő pozitív és negatív felhanggal egyaránt. Az eredmény a Dávid-féle vonal túlélésére elegendő, de jövőre megint kénytelen lesz valamit kitalálni, hogy életben maradjanak. A mostani siker ára volt a párt belső bomlásának folytatódása. Nagyon komoly átalakításra lesz szükség ahhoz, hogy ismét megszólítsák a liberálisabb irányba mozduló gazdasági pragmatistákat, akiket Bokrossal idén sikerült. Jelenleg nem tartom valószínűnek, hogy rájuk szavazok jövőre, bár ha átalakulnak, nem kizárt. (de hogy kire fogok szavazni, arról gőzöm sincs)
LMP
Nekem kissé képmutató, hogy ahelyett, hogy Zöld vagy modern és fiatalos baloldali pártnak pozícionálnák magukat, egy kifejezetten politikailag műveletlen emberekre való pozícionálással, valós tartalom nélküli felülemelkedésre hajaznak. Ki fog derülni, hogy ez beválik-e, de ez első blikkre rossz döntés volt, és a 2,6% csak az SZDSZ legyőzése, az alacsony részvétel, és a viszonylag friss alakulásnak köszönhető. Ez a jövő évi 5%-os küszöbnek a harmada, ha az abszolút szavazatszámokat nézzük. Kevés idejük maradt, hogy ezt behozzák, és ha nem sikerül utána négy évet kihúzni nehéz lesz. Hiába a tehetséges és lendületes harmincasok a vezetők között, otthont kell teremteni és fenntartani, gyereket nevelni, piaci karriert építeni, és még 1 kg krumplit is kell venni hazafelé. Ha a képmutatásból visszavesznek és összetettebb programot képesek összerakni jövőre, akkor nem kizárt hogy rájuk szavazok jövőre.
A hozzájuk csapódó Humanista Pártot pedig még a Jobbiknál is naívabb pártnak gondolom, szintén képmutatással (kérem szépen, ez egy szocialista párt...humanistának hívva magát), de legalább kevesebb bunkó megnyilvánulással.
SZDSZ
Vereséget érdemeltek, az MSZP-hez hasonló okok miatt, de talán nem ekkorát. A kommunikált értékeket tekintve az SZDSZ állna a legközelebb hozzám, kár hogy az elmúlt 20, de főleg 7 évben ebből alig ragaszkodtak valamihez, amikor cselekvésre került a sor, pedig lett volna rá bőven lehetőség. Külön pechük, hogy most két párt is rámozdult a szavazóbázisukra, az MDF sikerrel, az LMP részsikerrel. Az is sokat elárul, hogy az utóbbinak van a legkevesebb köze ahhoz, amit az SZDSZ-nek képviselnie kellene, de mint említettem ők valószínűleg sosem értették az egésznek a lényegét, és ez sokat elárul az SZDSZ látszat politizálásának eredményeiről.
Munkáspárt
Itt talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy van valami lenyűgöző abban, ahogy Thürmer 20 éve folyamatosan képviseli a legnagyobb hülyeséget a politikai palettán, a siker leghalványabb esélye nélkül.
MCF
Számomra nem a Jobbik erős, hanem a romapárt gyenge szereplése a legnagyobb meglepetés. Nem gondoltam, hogy átlépik a küszöböt, de pár százalékot tippeltem nekik. Miközben talán még soha ennyire nem neheztelt rájuk a lakosság jelentős része, és nem érkeznek ilyen mennyiségben fenyegető hangok feléjük, a cigány közösség nem akart politikai szerepéről gondoskodni, ez minden eddiginél mélyebb elszigeteltséget jelez.
Fidesz
Tarolt, mégsem felhőtlen az öröme. Tényleg vége az "egy a zászlónak", és bár a jövő évi országgyűlési győzelem biztos, a kétharmad veszélybe került. A következő tíz hónap a Jobbik jelenség kezeléséről fog szólni Orbánéknál. Szerintem nem baj egyébként, hogy ha nem túl domináns egy párt, akár a szavazók többségénél, akár a vélt vagy valós ideológiai oldalon.
MSZP
Megérdemelt súlyos vereség. Másokkal ellentétben nem azért mert "romba döntöttek az országot", "szétlopták magukat" és hasonlók. Ennek a nagy része demagógia. Sokkal inkább azért, mert 8 éve elvtelenül forgolódnak a választók kegyeiért, etikátlanul harcolnak a démonizált ellenféllel (akik ugyanezt teszik), gyáván és következetlenül próbálnának változásokat végigvinni ha már nagy nehezen rászánják magukat.
Jobbik
Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb a hype és a pánik a radikálisok körül, mint az indokolt volna. Bár a párt vezetői és a listavezetők többször megnyilvánultak tahó módon ("cigánytenyészet", TV székházak földig rombolása, nem is beszélve a "magukfajták" egyértelmű zsidózásáról), és a programjukat végigolvasva alig vannak megoldási javaslatok, amikkel egyetértek, a Jobbik sokak véleményével szemben nem fasiszta és nem a világvégét hozza magával. Szerintem a Jobbik egy tipikusan naív párt. A vezetőik még soha az életben nem töltöttek be érdemi politikai szerepet. Jellemző a helyzetre, hogy a listán harmadik Szegedi Csanád, aki meglepetésre szintén kijuttott, valószínűleg nem megy Brüsszelbe, egyszerűen nincs meg hozzá a tudása és az élettapasztalata. A párt egy alulról szerveződő (egyébként remek helyi szintű építkezéssel és szervezéssel - nem véletlenül ünnepelték annyira a pártigazgatót) képződmény, és mivel nincs tapasztaltuk, ezért őszintén azt hiszik, hogy egyszerű megoldások léteznek régi problémákra. Az EP-be és az OGY-be bekerülve majd tapasztalni fogják, hogy a helyzet bonyolultabb mint hiszik. Mivel szeretik a hazájukat, ezért nem fognak hülyeséget csinálni, és mérsékeltebb hangnemet ütnek meg a következő években. Vona Gábor már vasárnap este ráérzett erre.
MDF
Rájuk szavaztam. Továbbra is vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban, Bokrost viszont nagyon tisztelem. De még nélküle is: az MDF ma az egyetlen párt, amelyik valamelyest következetesen viszi végig, amit szeretne és ragaszkodik az értékeihez. Valamelyest. Dávid Ibolya pedig a hazai politika legnagyszerűbb kötéltáncosa, ezt értendő pozitív és negatív felhanggal egyaránt. Az eredmény a Dávid-féle vonal túlélésére elegendő, de jövőre megint kénytelen lesz valamit kitalálni, hogy életben maradjanak. A mostani siker ára volt a párt belső bomlásának folytatódása. Nagyon komoly átalakításra lesz szükség ahhoz, hogy ismét megszólítsák a liberálisabb irányba mozduló gazdasági pragmatistákat, akiket Bokrossal idén sikerült. Jelenleg nem tartom valószínűnek, hogy rájuk szavazok jövőre, bár ha átalakulnak, nem kizárt. (de hogy kire fogok szavazni, arról gőzöm sincs)
LMP
Nekem kissé képmutató, hogy ahelyett, hogy Zöld vagy modern és fiatalos baloldali pártnak pozícionálnák magukat, egy kifejezetten politikailag műveletlen emberekre való pozícionálással, valós tartalom nélküli felülemelkedésre hajaznak. Ki fog derülni, hogy ez beválik-e, de ez első blikkre rossz döntés volt, és a 2,6% csak az SZDSZ legyőzése, az alacsony részvétel, és a viszonylag friss alakulásnak köszönhető. Ez a jövő évi 5%-os küszöbnek a harmada, ha az abszolút szavazatszámokat nézzük. Kevés idejük maradt, hogy ezt behozzák, és ha nem sikerül utána négy évet kihúzni nehéz lesz. Hiába a tehetséges és lendületes harmincasok a vezetők között, otthont kell teremteni és fenntartani, gyereket nevelni, piaci karriert építeni, és még 1 kg krumplit is kell venni hazafelé. Ha a képmutatásból visszavesznek és összetettebb programot képesek összerakni jövőre, akkor nem kizárt hogy rájuk szavazok jövőre.
A hozzájuk csapódó Humanista Pártot pedig még a Jobbiknál is naívabb pártnak gondolom, szintén képmutatással (kérem szépen, ez egy szocialista párt...humanistának hívva magát), de legalább kevesebb bunkó megnyilvánulással.
SZDSZ
Vereséget érdemeltek, az MSZP-hez hasonló okok miatt, de talán nem ekkorát. A kommunikált értékeket tekintve az SZDSZ állna a legközelebb hozzám, kár hogy az elmúlt 20, de főleg 7 évben ebből alig ragaszkodtak valamihez, amikor cselekvésre került a sor, pedig lett volna rá bőven lehetőség. Külön pechük, hogy most két párt is rámozdult a szavazóbázisukra, az MDF sikerrel, az LMP részsikerrel. Az is sokat elárul, hogy az utóbbinak van a legkevesebb köze ahhoz, amit az SZDSZ-nek képviselnie kellene, de mint említettem ők valószínűleg sosem értették az egésznek a lényegét, és ez sokat elárul az SZDSZ látszat politizálásának eredményeiről.
Munkáspárt
Itt talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy van valami lenyűgöző abban, ahogy Thürmer 20 éve folyamatosan képviseli a legnagyobb hülyeséget a politikai palettán, a siker leghalványabb esélye nélkül.
MCF
Számomra nem a Jobbik erős, hanem a romapárt gyenge szereplése a legnagyobb meglepetés. Nem gondoltam, hogy átlépik a küszöböt, de pár százalékot tippeltem nekik. Miközben talán még soha ennyire nem neheztelt rájuk a lakosság jelentős része, és nem érkeznek ilyen mennyiségben fenyegető hangok feléjük, a cigány közösség nem akart politikai szerepéről gondoskodni, ez minden eddiginél mélyebb elszigeteltséget jelez.
No comments:
Post a Comment