Kalóz Párt

Létezik Svédországban egy Kalóz Párt, amely alapvetően szeretné megreformálni a szerzői jogot (más, például információszabadság, adatvédelmi célok mellett). Egy tematikus párt ritkán jut fontos szerepkörbe, nyugaton szinte csak a Zöld Pártoknak sikerült ezt többé-kevésbé elérnie, így a megalakulás után alig több mint 8 hónappal, a választásokon szerzett 35 000 szavazat (mintegy 0,6%) jelzi, hogy a kezdeményezés nem életképtelen. Azóta nemzetközi fronton is több hasonló szervezet alakult.

Nem véletlen az ilyen mozgalmak felbukkanása. A jogalkotók, az azt felügyelők, de leginkább a tartalmat előállítók nem veszik észre, hogy a világ és a környezet teljes mértékben megváltozott. Ahelyett, hogy alkalmazkodni próbálnának, régi, piacképtelen és rugalmatlan szabályrendszerhez ragaszkodnak, és azt hiszik, hogy ezt ugyanúgy kezelhetik mint bármi mást, ráadásul korántsem egyértelmű jogaikat kőbe vésettnek vélik.

Ha valaki szeretne elolvasni egy könyvet, meghallgatni egy zenét, megnézni egy filmet, stb. két lehetősége van:

1. Megveszi.
2. Letölti vagy lemásolja.

A jelenlegi joggyakorlat némi túlzással az alábbi esethez hasonlítja ezt. Ha valaki szeretne egy autót, akkor két lehetősége van:

A. Megveszi
B. Elviszi valaki másét.

Az analógia elképesztő hibája, hogy B. esetén az eredeti tulajdonos valóban károsul, hiszen neki nem marad meg az autója. De a 2. esetben ez nem így van.

Károsításról tehát ebben az esetben a letöltés tényéből fakadóan még nincs feltétlenül szó. Természetesen az jogos érv lehet, hogy mivel nem az 1.-et választotta a fogyasztó, ezért a tartalom előállítójának elmaradt bevétele származott a döntésből.

De ez sem feltétlenül igaz. Ha a letöltés lehetősége varázsütésre megszűnne, akkor a fogyasztók nagy része, a letöltött tartalmak nagy részét nem vásárolná meg. Így ezek esetén elmaradt bevételről sincs szó. A tartalom előállítója nem kapná ezt meg bevétel formájában, így nem érte semmilyen kár.

Az igazi probléma ebben van: honnan lehet tudni, hogy a fogyasztó (minden egyes) letöltött tartalomért fizetne, ha az nem lenne elérhető ingyen? Ezt csak maga a fogyasztó, a saját lelkiismeretével egyeztetve tudná megtenni, de sok esetben még ő maga sem tudja eldönteni.

Ez még csak a témakör erkölcsi, jogi oldala volt. Az üzleti, gazdasági vetületet nem is említettem. Ha a szerzői jogok visszaszorulnának, akkor a tartalmat előállítók bevételei visszaesnének, emberek millióit kellene elbocsátaniuk, cégek mehetnének tönkre. Ezáltal persze romolhat az előállított tartalmak mennyisége és minősége, és ezt a fogyasztók sem akarhatják.

A helyes megoldás valahol a középúton van, de rettenetesen nehéz lesz megtalálni. Ám az - ahogy az egyébként szerencsétlenül nevet választó Kalóz Párt is kiemeli - hogy például énekesek családjai még jóval a szerző halála után is pénzt keresnek a szerzemények után, több mint nevetséges.