Elolvastam a kormány válságkezelő programjának prezentációját (itt tölthető le). Szubjektív vélemény:
A 2. oldalon lévő címszavas helyzetelemzés kormányzati oldalról rég nem látott őszinteséggel írja le a helyzetet. Ez jó jel. (egyúttal ez a Bajnai stáb, ha lehet ilyenről beszélni, egyik ügyes taktikai húzását is továbbviszi: lowering expectations - "fájni fog")
A 4. oldalon ez folytatódik, de itt a legfontosabb probléma egyik fő vetületét, a túl nagy államot jelzi problémaként, és nyíltan beszél arról, hogy ez miért van (aktuálisan) és mit okoz.
Az 5. oldalon a másik fő vetületét, az alacsony foglalkoztatottsági rátára hívja fel a figyelmet. Nagyon fontos kiindulópont.
A 7. oldalon a reálgazdaság szerkezeti problémája kissé zavarosan jelenik meg. Aki nem él benne, ebből biztosan fogja megérteni, hogy mi a probléma. A következményeket persze mindenki látja, de az itt kevés.
A 8. oldalon érdekes megállapítás, hogy egyszerre kell egyensúlyt teremteni és növekedést ösztönözni. Ha erre van tér. Ha nem, akkor előbb kell egyensúlyt teremteni és utána lehet a növekedéssel foglalkozni, így is, úgy is "fájni fog". A második kocka a dián egyébként nagyon komoly kritika az előző kormánnyal, sőt egyenesen Gyurcsány Ferenccel szemben.
A 10. oldalon a "mit kockáztatunk..." helyett jobb lett volna, a "mi a helyzet most" kifejezést használni.
A 12.-13. dián a bizalom fontosságának a hangsúlyozása jó jel, tisztában vannak ennek a fontosságával, a megvalósítás részleteivel azonban adósak maradnak.
A 14. oldaltólt sajnos hardcore-szinten jelennek meg a rossz beidegződések és a baloldalról érkező nyomás hatásai. Liberális megközelítés mellett adócsökkentéssel, átlátható szabályozással, felesleges támogatási-megrovási rendszer leépítésével lehet segíteni a magánszektor résztvevőin. Itt nem ez jelenik meg, helyette megint az Állam Bácsi féle segítő kéz, programok, belenyúlás, központi hitelek, pályázatok szerepelnek konkrétumok nélkül, és ellentétben a "túl nagy állam" korábban említett csökkentésével szemben. Tény, hogy Bajnai, Oszkó tehetséges cégvezetők voltak, de nem KKV szinten, mert nem ismerik igazán a problémáikat és a fő jelszavukat: "Hagyjatok minket dolgozni".
A 15 oldal hideg és tárgyszerű, de kevéssé világosak a miértek. A jóléti rendszerváltás több fontos eleme is tollvonással kihúzásra kerül, ami persze nem kellemes, de szükséges, tekintve, hogy eleve egy rossz struktúrára lett rászabadítva. A közmédia támogatásának csökkentése gumicsont, lábjegyzetbe való lenne. A konkrétumok nélküli "óvoda-bölcsöde program" vagy a "közösségi közlekedés támogatásának csökkentése átszervezéssel" címszó a program másik gyenge pontját csillantja meg, szerencsére ez csak rés a pajszon: ezek legalább középtávú programok, a kormány és a kormányprogram pedig delaráltan egy évre szól, és még a mögötte állók sem reménykedhetnek 2010 után folytatásban, legalábbis ami a saját elképzeléseiket illeti. Még inkább érdekes ez a korhatáremelés előrehozását tekintve, bár itt ha van esze, a 2010 után jövők, vélhetően a Fidesz ezt nem fogják visszacsinálni.
A 17. oldalon végre láthatunk konkrétumokat, és főkleg jókat: végre valahára csökkentik a munkára rakodó terheket, bár a lépés bátortalan, de nem alibi. Jó az egyszerűsítés, bár itt több részlet nem ártana. Nem jó, de szükséges és rágóta még a megalkotói számára is elismerten hibás lépés visszacsinálása, azaz az ÁFA emelése. Jövedéki adó emelése akár több is lehetne (átmenetileg), mert nem alapvető szükségletekről van szó, és jelentős többletbevételt hozhat. Az ingatlanadó alapján továbbra is kulcskérdés, hogy miként történik az érték megállapítása, csak úgy, mint az offsohre cégekbe menekített jövedelem adóalapba vonása.
A 19. oldalon az aktivitás növelése kapcsán, ami említetten az egyik legfontosabb lépés, nagyon jó, hogy két elhanyagolt csoportot külön kiemelnek, a kismamákat és az időseket. Mindkét korosztályban szeretnének dolgozni, de ma ez nehezen megy. Sajnos a fent említett két fő probléma a program egészével itt is visszaköszön: nem egy évre szóló és túl nagy állami szerepvállalást mutató ötletek sorakoznak. De az bíztató, hogy az irány jó.
A 20. oldal felesleges és tartalom nélküli, plusz hosszútávú programokkal van tele, külön gyöngyszem a lánctartozások visszaszorítása, vagy az elektronikus jegykezelési rendszer bevezetése.
A 21. oldalon a nyugdíjpénztárak kockázatkerülőbb befektetési szabályainak bevezetése külön személyes fájdalmam. Éppen akkor nem célszerű ezt bevezetni, amikor már (tőkepiaci oldalon) a rossz nagyobb részén már túlvagyunk, és ez különben sem szabályozni kellene, hanem tanítani.
A 23. oldalon a "gazdagokra" és a kormányra kivetett intézkedések gumicsont, de értem hogy kommunikációs szempontból szükség van rájuk.
A 25. oldalon érdekes, hogy egy teljesen lineáris képlettel számoltak, és az is, hogy 5 évre előre. A számítás az elezőeket alapul véve korrekt. Ha más tényezőket - amelyek jórészt ismeretlenek - is figyelembe veszünk, akkor ez korántsem biztos. Zárójelben sem jegyzi meg a program, hogy az ő számításaik alapján belátható időn belül az államadósság maastrichti kritériuma nem lesz meg.
A 26 oldalon az összefoglaló, a korábbiakban említett tartalmi megjegyzésektől eltekintve, nekem nagyon tetszik.
Összességében: a kormányprogramnak két nagy hibája van:
- Olyan időtávra is szól, amelyre nincs ráhatása, és ezzel nem is szeretne számolni, a kormányfő saját bevallása szerint sem.
- Továbbra is azt az érzetet kelti, és olyan konkrét lépéseket tesz, ami az állam túlzott szerepvállalásáról szól, holott az ezzel kapcsolatos problémáról nemhogy tud, de maga a program emeli ki.
Pozitív ugyanakkor:
- A józan helyzetértékelés.
- Az, hogy jól azonosítja a főbb problémákat, és jó irányba indul el.
- Nyílt és egyenes.
- Egyértelműen megléphető, valós egyensúlyjavító intézkedéseket tesz.
- Érzi a bizalom helyreállításának fontosságát.
- Törekszik az adó, támagatási és bürokratikus rendszerek egyszerűsítésére.
Összességében ez indulásnak bíztató, aztán meglátjuk. Relatív értelemben egyértlműen eldönthető lesz jövő ilyenkorra biztosan, hogy a válságkezelő program sikeres volt-e. Ha az egyensúly gyorsabban áll helyre mint a Visegrádi Országoknál, (és közeledünk régiós társainkhoz ebben), illetve a munkanélküliség, GDP változás viszonylagosan jobban alakul, mint a környező országokban, akkor sikeres, ha nem, akkor sikertelen. Az abszolút teljesítmény, különösen a második pontban viszont főként az exportpiacok gazdaságainak talpraállásán múlik majd.
A 2. oldalon lévő címszavas helyzetelemzés kormányzati oldalról rég nem látott őszinteséggel írja le a helyzetet. Ez jó jel. (egyúttal ez a Bajnai stáb, ha lehet ilyenről beszélni, egyik ügyes taktikai húzását is továbbviszi: lowering expectations - "fájni fog")
A 4. oldalon ez folytatódik, de itt a legfontosabb probléma egyik fő vetületét, a túl nagy államot jelzi problémaként, és nyíltan beszél arról, hogy ez miért van (aktuálisan) és mit okoz.
Az 5. oldalon a másik fő vetületét, az alacsony foglalkoztatottsági rátára hívja fel a figyelmet. Nagyon fontos kiindulópont.
A 7. oldalon a reálgazdaság szerkezeti problémája kissé zavarosan jelenik meg. Aki nem él benne, ebből biztosan fogja megérteni, hogy mi a probléma. A következményeket persze mindenki látja, de az itt kevés.
A 8. oldalon érdekes megállapítás, hogy egyszerre kell egyensúlyt teremteni és növekedést ösztönözni. Ha erre van tér. Ha nem, akkor előbb kell egyensúlyt teremteni és utána lehet a növekedéssel foglalkozni, így is, úgy is "fájni fog". A második kocka a dián egyébként nagyon komoly kritika az előző kormánnyal, sőt egyenesen Gyurcsány Ferenccel szemben.
A 10. oldalon a "mit kockáztatunk..." helyett jobb lett volna, a "mi a helyzet most" kifejezést használni.
A 12.-13. dián a bizalom fontosságának a hangsúlyozása jó jel, tisztában vannak ennek a fontosságával, a megvalósítás részleteivel azonban adósak maradnak.
A 14. oldaltólt sajnos hardcore-szinten jelennek meg a rossz beidegződések és a baloldalról érkező nyomás hatásai. Liberális megközelítés mellett adócsökkentéssel, átlátható szabályozással, felesleges támogatási-megrovási rendszer leépítésével lehet segíteni a magánszektor résztvevőin. Itt nem ez jelenik meg, helyette megint az Állam Bácsi féle segítő kéz, programok, belenyúlás, központi hitelek, pályázatok szerepelnek konkrétumok nélkül, és ellentétben a "túl nagy állam" korábban említett csökkentésével szemben. Tény, hogy Bajnai, Oszkó tehetséges cégvezetők voltak, de nem KKV szinten, mert nem ismerik igazán a problémáikat és a fő jelszavukat: "Hagyjatok minket dolgozni".
A 15 oldal hideg és tárgyszerű, de kevéssé világosak a miértek. A jóléti rendszerváltás több fontos eleme is tollvonással kihúzásra kerül, ami persze nem kellemes, de szükséges, tekintve, hogy eleve egy rossz struktúrára lett rászabadítva. A közmédia támogatásának csökkentése gumicsont, lábjegyzetbe való lenne. A konkrétumok nélküli "óvoda-bölcsöde program" vagy a "közösségi közlekedés támogatásának csökkentése átszervezéssel" címszó a program másik gyenge pontját csillantja meg, szerencsére ez csak rés a pajszon: ezek legalább középtávú programok, a kormány és a kormányprogram pedig delaráltan egy évre szól, és még a mögötte állók sem reménykedhetnek 2010 után folytatásban, legalábbis ami a saját elképzeléseiket illeti. Még inkább érdekes ez a korhatáremelés előrehozását tekintve, bár itt ha van esze, a 2010 után jövők, vélhetően a Fidesz ezt nem fogják visszacsinálni.
A 17. oldalon végre láthatunk konkrétumokat, és főkleg jókat: végre valahára csökkentik a munkára rakodó terheket, bár a lépés bátortalan, de nem alibi. Jó az egyszerűsítés, bár itt több részlet nem ártana. Nem jó, de szükséges és rágóta még a megalkotói számára is elismerten hibás lépés visszacsinálása, azaz az ÁFA emelése. Jövedéki adó emelése akár több is lehetne (átmenetileg), mert nem alapvető szükségletekről van szó, és jelentős többletbevételt hozhat. Az ingatlanadó alapján továbbra is kulcskérdés, hogy miként történik az érték megállapítása, csak úgy, mint az offsohre cégekbe menekített jövedelem adóalapba vonása.
A 19. oldalon az aktivitás növelése kapcsán, ami említetten az egyik legfontosabb lépés, nagyon jó, hogy két elhanyagolt csoportot külön kiemelnek, a kismamákat és az időseket. Mindkét korosztályban szeretnének dolgozni, de ma ez nehezen megy. Sajnos a fent említett két fő probléma a program egészével itt is visszaköszön: nem egy évre szóló és túl nagy állami szerepvállalást mutató ötletek sorakoznak. De az bíztató, hogy az irány jó.
A 20. oldal felesleges és tartalom nélküli, plusz hosszútávú programokkal van tele, külön gyöngyszem a lánctartozások visszaszorítása, vagy az elektronikus jegykezelési rendszer bevezetése.
A 21. oldalon a nyugdíjpénztárak kockázatkerülőbb befektetési szabályainak bevezetése külön személyes fájdalmam. Éppen akkor nem célszerű ezt bevezetni, amikor már (tőkepiaci oldalon) a rossz nagyobb részén már túlvagyunk, és ez különben sem szabályozni kellene, hanem tanítani.
A 23. oldalon a "gazdagokra" és a kormányra kivetett intézkedések gumicsont, de értem hogy kommunikációs szempontból szükség van rájuk.
A 25. oldalon érdekes, hogy egy teljesen lineáris képlettel számoltak, és az is, hogy 5 évre előre. A számítás az elezőeket alapul véve korrekt. Ha más tényezőket - amelyek jórészt ismeretlenek - is figyelembe veszünk, akkor ez korántsem biztos. Zárójelben sem jegyzi meg a program, hogy az ő számításaik alapján belátható időn belül az államadósság maastrichti kritériuma nem lesz meg.
A 26 oldalon az összefoglaló, a korábbiakban említett tartalmi megjegyzésektől eltekintve, nekem nagyon tetszik.
Összességében: a kormányprogramnak két nagy hibája van:
- Olyan időtávra is szól, amelyre nincs ráhatása, és ezzel nem is szeretne számolni, a kormányfő saját bevallása szerint sem.
- Továbbra is azt az érzetet kelti, és olyan konkrét lépéseket tesz, ami az állam túlzott szerepvállalásáról szól, holott az ezzel kapcsolatos problémáról nemhogy tud, de maga a program emeli ki.
Pozitív ugyanakkor:
- A józan helyzetértékelés.
- Az, hogy jól azonosítja a főbb problémákat, és jó irányba indul el.
- Nyílt és egyenes.
- Egyértelműen megléphető, valós egyensúlyjavító intézkedéseket tesz.
- Érzi a bizalom helyreállításának fontosságát.
- Törekszik az adó, támagatási és bürokratikus rendszerek egyszerűsítésére.
Összességében ez indulásnak bíztató, aztán meglátjuk. Relatív értelemben egyértlműen eldönthető lesz jövő ilyenkorra biztosan, hogy a válságkezelő program sikeres volt-e. Ha az egyensúly gyorsabban áll helyre mint a Visegrádi Országoknál, (és közeledünk régiós társainkhoz ebben), illetve a munkanélküliség, GDP változás viszonylagosan jobban alakul, mint a környező országokban, akkor sikeres, ha nem, akkor sikertelen. Az abszolút teljesítmény, különösen a második pontban viszont főként az exportpiacok gazdaságainak talpraállásán múlik majd.
