Az ateizmus - istenhit vita lassan egy évszázada nyílt téren zajlik. Új érvek ritkán hangzanak el, így minden a régi medereben folyik tovább. Friss levegőt néha csak a vita helyszíne vagy módja hoz. Nemrégiben Nyugat-Európa néhány városában buszok oldalán lévő hirdetéseken csaptak össze a két oldal hívei, általában nagyon sekélyes tétel mondatok által.
Egy meglepő fordulat által Budapesten is megjelent egy helyi civilek által indított kampány. "Ha nem lenne isten akkor kellene igazán aggódnunk" jelmondattal. A kampányt egy internetes oldallal is szeretnék támogatni, ám a bemutatkozó írásuk enyhén szólva is kétségeket ébreszt a komolyságuk felől.
Év elején londoni buszokon a következő hirdetés jelent meg: Probably there is no God, now stop worrying, enjoy your life! (Valószínűleg nincs Isten, hagyd abba az aggódást, élvezd az életed!) A kampány folytatódott más városokban is. Nézem a reklámot, oké, nem kell aggódnom, élveznem kell az életem, minden reklám erről szól.
A szerző máris általánosít és minden komolyabb alap nélkül átköt egy másik területre.
Az egészséges, a stresszmentes életről, a wellnessről, a megnyugtató befektetésekről. Az élvezet, a „légy laza” kultúrájáról.
Egy mondat is alig telt el, máris messze jár. Az ateisták közül senki nem állítja ateizmusából fakadóan, hogy az egyenlő lenne az egyébként sok mindenre ráeröltethető fogalom, azaz a "légy laza kulturájával".
Ma mindent élvezni kell, a kólától az időjárásig, az utazásoktól a sportig. Szinte nincs márka, amit ne ezzel adnának el. De hogyan kerül Isten egy üdítőreklámba?
Újabb átkötés és kérdésbe rejtett durva csúsztatás.
Mi köze az élvezet vallásának Istenhez? Nincs Isten, enjoy Cola? Nincs Isten, enjoy the weather (sportreklám)? Talán valami kutatás kimutatta, hogy az istenhit miatt fogy kevesebb kóla vagy cukorka? És a cégek elhatározták, hogy véget vetnek ennek? Vagy nem elég az élvezet vallásának termékekkel való, napi egymilliárd másodperces hirdetése, még külön is mondják, hátha nem értjük?
A szerző ha direkt csinálja, akkor aljas módon az érzelmekre játszva összeköti a fenti buszreklámot az emberekben a túl sok reklámmal és az elüzletiesedő világgal szembeni ellenérzéseikre. Ha nem direkt csinálja, akkor csak őt is elragadta a hév. Az ateizmusnak semmi köze az elüzletiesedéshez, és semmilyen jel nem utal arra, hogy a londini hirdetés ezt az irányt támogatná.
Éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta az: elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését.
Elképzelhető, hogy ez igaz, de ismétlem az értékek élvezettel való helyettesítése nem egyenlő az istenhit hiányával.
Sok nőtől elvette az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, ami súlyos gondokat okoz.
A nők egyre több helyen szabadon dönthetnek arról, hogy mikor és hogyan szeretnék életük legnagyobb felelősségét vállalni, vagy éppen nem vállalni. Ez helyes folyamat. A gyermekszám csökkenése nem jó vagy rossz, hanem megvannak az előnyei és a hátrányai. Arra pedig külön felhívom a figyelmet, hogy a szerző által emlegetett környezeti katasztrófa éppen a túlnépesedés miatt következhet be, ami ellen részben hatékonyan lehet a családtervezéssel védekezni.
Aki 2009-ben azt mondja, „Valószínűleg nincs Isten”, az vagy fél kimondani, hogy szerinte nincs, vagy valójában ingadozó hívő. Ők maguk nem biztosak dolgukban, de másoknak azt ajánlgatják, éljenek úgy, hogy – amennyiben van Isten – kockáztatják lelki üdvüket.
Ez tényleg csak kérdés, nem irónia: aki nem biztos benne, hogy van isten, inkább gondolja azt, hogy van, biztos ami biztos, és a mennybe jut?
Ki állítja, hogy szenvedés nélkül van boldogság, hogy a szenvedés nem tesz erősebbé, bölcsebbé, jobbá, sőt boldogabbá? Valaki azt gondolja, a több élvezet jobb világot eredményez? Hogy már csak „az élvezd az életed” parancsa hiányzott a buszok oldaláról ahhoz, hogy az emberek gondjai megoldódjanak?
Ismét kérdésbe burkolt célzás. Az utolsó két kérdés pedig dupla csúsztatás, hiszen az "élvezd az életet" nem egyenlő a "több élvezettel", és senki nem állítja azt, hogy egy hozzáállásbeli fordulattól a gondok automatikusan megoldódnak. A londoni hirdetés kiagyalója vélhetően arra célzott, hogy szerinte az istenhit akadályoz a boldog élet megélésében. Nem állítom, hogy egyetértek vele. Ugyanakkor félremagyarázni sem szeretném, mint az írás szerzője tette.
A magam részéről gyenge ateista vagyok (tehát nem hiszek felsőbb erőben, de nem is zárom ki annak létét), és kikérem magamnak a fenti csúsztatásokat, amelyek azt az érzést sugallják, hogy kevesebb, gyengébb lennék, mert istenhitem hiányában állítólag kevésbé vagyok értékvezérelt ember. Súlyos tévedés, előítélet és kirekesztési próbálkozás.
Az istenhitnek pontosabban annak hiányának semmi köze az értékek meglétéhez vagy meg nem létéhez önmagában. Szintén nincs köze az élet élvezetéhez. Egy ateista is lehet erkölcsös ember, lehetnek értékei, és szeretheti a családját. Amikor az anyai nagyapám elhunyt, erős ateista lévén egyházi búcsúztatás nem volt. Ám az egyik rokon mély vallásossága miatt magával hozott egy papot, aki a hivatalos búcsúztatás után a viszonylag szűk számú ottmaradtaknak tartott beszédet. Az egyik gondolata nagyon találó volt: "Az előttem szólók elmondták, hogy mennyire szerette a feleségét, a gyermekeit és unokáit, és mi mindent megtett értük. Én nem ismertem, és bár tudom, hogy nem hitt istenben, de a szívében ott volt a szeretet, tehát ott volt az isten." Ez a jó példája annak, hogy egy vallásos ember nem kirekesztő és nem lenéző a más véleményűekkel szemben, helyette tiszteletet mutat és egy elegáns csavarral megtalálja a közös pontot.
Egy meglepő fordulat által Budapesten is megjelent egy helyi civilek által indított kampány. "Ha nem lenne isten akkor kellene igazán aggódnunk" jelmondattal. A kampányt egy internetes oldallal is szeretnék támogatni, ám a bemutatkozó írásuk enyhén szólva is kétségeket ébreszt a komolyságuk felől.
Év elején londoni buszokon a következő hirdetés jelent meg: Probably there is no God, now stop worrying, enjoy your life! (Valószínűleg nincs Isten, hagyd abba az aggódást, élvezd az életed!) A kampány folytatódott más városokban is. Nézem a reklámot, oké, nem kell aggódnom, élveznem kell az életem, minden reklám erről szól.
A szerző máris általánosít és minden komolyabb alap nélkül átköt egy másik területre.
Az egészséges, a stresszmentes életről, a wellnessről, a megnyugtató befektetésekről. Az élvezet, a „légy laza” kultúrájáról.
Egy mondat is alig telt el, máris messze jár. Az ateisták közül senki nem állítja ateizmusából fakadóan, hogy az egyenlő lenne az egyébként sok mindenre ráeröltethető fogalom, azaz a "légy laza kulturájával".
Ma mindent élvezni kell, a kólától az időjárásig, az utazásoktól a sportig. Szinte nincs márka, amit ne ezzel adnának el. De hogyan kerül Isten egy üdítőreklámba?
Újabb átkötés és kérdésbe rejtett durva csúsztatás.
Mi köze az élvezet vallásának Istenhez? Nincs Isten, enjoy Cola? Nincs Isten, enjoy the weather (sportreklám)? Talán valami kutatás kimutatta, hogy az istenhit miatt fogy kevesebb kóla vagy cukorka? És a cégek elhatározták, hogy véget vetnek ennek? Vagy nem elég az élvezet vallásának termékekkel való, napi egymilliárd másodperces hirdetése, még külön is mondják, hátha nem értjük?
A szerző ha direkt csinálja, akkor aljas módon az érzelmekre játszva összeköti a fenti buszreklámot az emberekben a túl sok reklámmal és az elüzletiesedő világgal szembeni ellenérzéseikre. Ha nem direkt csinálja, akkor csak őt is elragadta a hév. Az ateizmusnak semmi köze az elüzletiesedéshez, és semmilyen jel nem utal arra, hogy a londini hirdetés ezt az irányt támogatná.
Éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta az: elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését.
Elképzelhető, hogy ez igaz, de ismétlem az értékek élvezettel való helyettesítése nem egyenlő az istenhit hiányával.
Sok nőtől elvette az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, ami súlyos gondokat okoz.
A nők egyre több helyen szabadon dönthetnek arról, hogy mikor és hogyan szeretnék életük legnagyobb felelősségét vállalni, vagy éppen nem vállalni. Ez helyes folyamat. A gyermekszám csökkenése nem jó vagy rossz, hanem megvannak az előnyei és a hátrányai. Arra pedig külön felhívom a figyelmet, hogy a szerző által emlegetett környezeti katasztrófa éppen a túlnépesedés miatt következhet be, ami ellen részben hatékonyan lehet a családtervezéssel védekezni.
Aki 2009-ben azt mondja, „Valószínűleg nincs Isten”, az vagy fél kimondani, hogy szerinte nincs, vagy valójában ingadozó hívő. Ők maguk nem biztosak dolgukban, de másoknak azt ajánlgatják, éljenek úgy, hogy – amennyiben van Isten – kockáztatják lelki üdvüket.
Ez tényleg csak kérdés, nem irónia: aki nem biztos benne, hogy van isten, inkább gondolja azt, hogy van, biztos ami biztos, és a mennybe jut?
Ki állítja, hogy szenvedés nélkül van boldogság, hogy a szenvedés nem tesz erősebbé, bölcsebbé, jobbá, sőt boldogabbá? Valaki azt gondolja, a több élvezet jobb világot eredményez? Hogy már csak „az élvezd az életed” parancsa hiányzott a buszok oldaláról ahhoz, hogy az emberek gondjai megoldódjanak?
Ismét kérdésbe burkolt célzás. Az utolsó két kérdés pedig dupla csúsztatás, hiszen az "élvezd az életet" nem egyenlő a "több élvezettel", és senki nem állítja azt, hogy egy hozzáállásbeli fordulattól a gondok automatikusan megoldódnak. A londoni hirdetés kiagyalója vélhetően arra célzott, hogy szerinte az istenhit akadályoz a boldog élet megélésében. Nem állítom, hogy egyetértek vele. Ugyanakkor félremagyarázni sem szeretném, mint az írás szerzője tette.
A magam részéről gyenge ateista vagyok (tehát nem hiszek felsőbb erőben, de nem is zárom ki annak létét), és kikérem magamnak a fenti csúsztatásokat, amelyek azt az érzést sugallják, hogy kevesebb, gyengébb lennék, mert istenhitem hiányában állítólag kevésbé vagyok értékvezérelt ember. Súlyos tévedés, előítélet és kirekesztési próbálkozás.
Az istenhitnek pontosabban annak hiányának semmi köze az értékek meglétéhez vagy meg nem létéhez önmagában. Szintén nincs köze az élet élvezetéhez. Egy ateista is lehet erkölcsös ember, lehetnek értékei, és szeretheti a családját. Amikor az anyai nagyapám elhunyt, erős ateista lévén egyházi búcsúztatás nem volt. Ám az egyik rokon mély vallásossága miatt magával hozott egy papot, aki a hivatalos búcsúztatás után a viszonylag szűk számú ottmaradtaknak tartott beszédet. Az egyik gondolata nagyon találó volt: "Az előttem szólók elmondták, hogy mennyire szerette a feleségét, a gyermekeit és unokáit, és mi mindent megtett értük. Én nem ismertem, és bár tudom, hogy nem hitt istenben, de a szívében ott volt a szeretet, tehát ott volt az isten." Ez a jó példája annak, hogy egy vallásos ember nem kirekesztő és nem lenéző a más véleményűekkel szemben, helyette tiszteletet mutat és egy elegáns csavarral megtalálja a közös pontot.
