Cigánybűnözés?

A cigányság és a bűnözés kapcsolatának a magyar közéletben két fő elmélete látszik megnyilvánulni, a kettő között viszonylag ritka átmenettel és árnyalatokkal. Mindkettő abból a statisztikák által többször ismertetett, de a rendszerváltás óta külön nem mért adatból indul ki, hogy a roma származásúak körében jóval magasabb a bűnözés, mint a nem roma származásúak között. A Wikipedia bejegyzése erről igen széleskörű. A két teória:

• Az egyik elmélet szerint az adat oka külső forrásra vezethető vissza, nevezetesen a cigányság körében megjelenő kirívó szegénység, a megélhetés biztosítása, valamint a munkalehetőségek hiánya - éppen az előítéletek miatt - okozza ezt. Eszerint cigánybűnözés mint kategória nem létezik.
• A másik szerint a roma származásúak elsősorban nem külső, hanem belső okok miatt nem képesek betartani a társadalmi normákat, ezek közé tartozik az eltérő kulturális háttér, a neveltetés, a másfajta családszerkezet. Szerintük létezik olyan fogalom mint cigánybűnözés.

A problémakört nem ismerem olyan szélességgel, hogy ki merjem jelenteni, melyik az igaz. Az ösztöneim és a világlátásom inkább az elsőhöz áll közel, ugyanakkor úgy látom, hogy az oda tartozók hajlamosak a problémát - bármi is álljon a hátterében - nem felismerni.

Nézzünk egy másik országot, nagyon hasonló, de még súlyosabb és történelmi okokból még fájóbb etnikai konfliktussal a háta mögött. Az Egyesült Államokban az Afro-Amerikaiak 1860-ig rabszolgasorban, és utána még 100 évig nem teljes értékű állampolgárként éltek jogi értelemben. Társadalmi értelemben talán még mind a mai napig sem, de a felzárkózás érzékelhető. Ugyanakkor a bűnözési statisztikák megdöbbentőek. Minden harmadik Afro-Amerikai férfi kerül börtönbe élete során, amíg a fehérek körében ez az arány ennek kevesebb mint ötöde.

Mit reagálnak erre Amerikában? Létezik rasszizmus, és létezik elkülönülés. Ugyanakkor létezik esély is. Amerikában, ahol a lakosság 88%-a nem Afro-Amerikai volt már közülük Oscar-díjas színész és színésznő, kiváló sportoló, és kiváló zenész, Super Bowl nyertes edző (most már kettő is), nemzetbiztonsági tanácsadó és külügyminiszter (szintén kettő), és most már amerikai elnök is (bár Obama édesanyja fehér volt, apja afrikai, felesége Afro-Amerikai). Nem tudom, hogy a fenti bűnözési adatnak társadalmi- gazdasági-szociális, illetve kulturális-származási okai vannak-e, de ezek az emberek kaptak esélyt és éltek vele. Az amerikai választók kb. 70%-a fehér és közülük több mint 40%-ot biztosan nem érdekelte a bőrszín, mert Obama-ra szavazott. Sőt, még az ellenfelére szavazók többségét sem ez motiválta a szavazásban, az elfogadottsági számok ezt fényesen bizonyítják.

Még ha nálunk, a cigányság magas bűnözési arány a kulturális okokra lenne visszavezethető, akkor is felmerül a kérdés:

Nem rontunk tovább a helyzeten, ha még inkább szegregáljuk őket társadalmi, gazdasági, és még inkább lelki értelemben? Visszacsatoló mechanizmusként nem fog tovább nőni a bűnözés? A lakosság egy része nem fogja őket még jobban gyűlölni?
Adtunk valaha igazán esélyt? Nem családtámogatásra, szociális segélyekre, és programokra gondolok, hanem arra, hogy mit gondolunk, ha szembejön egy roma származású férfi az utcán, ha a gyerekünk osztálytársa roma, ha az állásinterjúra jelentkezik, ha a szomszédba költözik.
Ha nem adunk esélyt, akkor biztosan tovább romlik a helyzet (a miénk és az övék is). Ha adunk, akkor vagy javul, vagy marad a mostani szinten. Nem lehet kérdés, hogy melyiket válasszuk.

Szerintem, ha egy gyereket az osztálytársai kiközösítenek, akkor sem az osztály, sem az illető gyerek nem nevezhető kizárólagos felelősnek a kialakult helyzetért. Az esetek többségében átgondolt és türelmes kommunikációval a konfliktus feloldható. Mindkét fél részéről.

Végezetül egy vicces, de gondolatébresztő videó: