Wednesday, April 4, 2018

A pártok választási programjának értékelése (2018)


Az Országgyűlési Választások legnagyobb tétje nem az, hogy melyik párt nyeri azt meg, vagy jut hatalomra, hanem, hogy mihez kezd a kormányzás területén. Éppen ezért semmi értelme az árokásós, pártpolitikában fulladozó politizálásnak. Sajnos a legtöbb kampány - így a mostani is - teljesen értelmetlen, és kizárólag emócionális alapú témakörökkel van tele.

Pedig nincs komoly jelentősége, hogy:

- Melyik politikust verte át egy öregasszony a mesés örökséggel.
- Ki mit csinált a válása során.
- Melyik pártelnök veszett össze a szomszédjával.
- Vagy ki az a listavezető, aki részegnek tűnt az utolsó sajtótájékoztatóján.

A közhiedelemmel ellentétben a korrupciós ügyek sem a legfontosabbak között vannak. Persze nagy áltálánosságban a korrupció egy komoly probléma, de korántsem a legkomolyabb, sokkal inkább egy tünete, felszíne egy mélyebb problémahalmaznak.

A politikának, sőt tágabb értelemben a társadalmi párbeszédnek, az adott országot, régiót, vagy a világot általában is érintő fontos problémakörök, vagy ha úgy tetszik témakörök alapján van értelme előrevinni és elemezni. Néhány példa:

- Az állam szerepe az egészségügyben.
- Milyen adórendszer lendítené előre a gazdaságot, ami még elfogadható társadalmi különbségeket okoz.
- Hogyan tudunk harmonikusabban együtt élni a környezetünkkel, fenntartva az energiabiztonságot és az életszínvonalat.
- Miként lehetne minél hatékonyabbá tenni az oktatást a jövő kihívásaival szemben.
- Hogyan szabályozzuk az abortuszt, a könnyűdrogokat, az azonos neműek házasságának lehetőségét, a fegyvertartást, és hasonló megosztó, de fontos kérdések.
- ....a felsorolást szinte a végtelenig lehetne sorolni.

Azt, hogy egy párt mit is szándékozik tenni a törvényhozásban, illetve a kormányzás során, rendszerint pártprogramok útján szokta a választók tudomására hozni. Ezekben optimális esetben az összes, a választópolgárok vagy akár azok egy kis részének is fontos témakörökkel kapcsolatos meglátások, illetve ezekkel összefüggő lépések találhatóak. Ez a legfontosabb forrása annak, hogy eldöntsük, kire is adjuk a voksunkat.

Sajnos a legtöbben nem veszik a fáradságot, hogy ezeket elolvassák és kiértékeljék, pedig egy ideális demokráciában az állampolgárok tudatosan törekednek arra, hogy minél többet megismerjenek a lehetőségekből. Ez teszi lehetővé, hogy nem, vagy legalábbis minél kisebb mértékben manipulálják őket. Elsősorban ettől lesz erős egy demokrácia.

Az erre szánt idő valahol 5-10 óra között van, nem hiszem hogy négy évente ez olyan nagy idő lenne, hogy megfontolt döntést tudjunk hozni. Az utóbbi időszakban egyszerre viszek egy startup-ot és építkezem, mégis meg tudtam oldani, hogy végigolvassam és kiértékeljem a saját szemszögemből a programokat, sőt még azt is, hogy itt írjak róluk.

Azoknak a pártokban a programjait olvastam el, amelyek:

- Várhatóan átlépik az 1%-os szintet az országos listán, tehát legalább valamilyen minimális bázisuk van.
- Közzétettek az elmúlt három hónapban a 2018-as választással összefüggő, részletes programot.
- Legalább egy éve aktív, országos szintű közéleti tevékenységet folytatnak. (Értsd: nem kamupártok.)

Így a rostán ABC sorrendben az alábbi pártok maradtak fent (linkekkel a programokra, külön elmentve, mert többen úgyis törölni fogják, amint lehet):

- DK
- LMP

Itt sajnos ki kell térni arra, hogy a legtöbb parlementi helyre, a kormányzás lehetőségére leginkább esélyes, és most is hatalmon lévő párt nem tartotta annyira tiszteletben a szavazatuk leadásán valóban komolyan gondolkozó és tájékozódó állampolgárokat, hogy közölje, mégis mit szeretne elérni a következő négy évben. Annak ellenére, hogy a Fidesz szemmel láthatóan több témakörben egyértelmű elképzelésekkel rendelkezik, és vannak olyan területek, ahol hitelesség vagy akár sikeresség tekintetében is előrébb van, mint bármely más jelenlegi politikai erő Magyarországon. Ezek közé tartozik például a fiskális politika (a monetáris csak azért nem, mert az elvileg nem tartozik a kormányzás hatókörébe), vagy a közbiztonság. Persze más területekről - így nagyon tipikusan az egészségügyről vagy az oktatásról, jó pár társadalmi kérdésről nem is beszélve - ez nem mondható el, de itt sem éltek a lehetőséggel, hogy részletesen ismertetessék, miként javítanának ezeken.

A pártok programjait az alábbi 5 dimenziós térben értékeltem:

1. Részletesség. Mennyire figyeltek oda az összes szakpolitikai területre, régiókra, társadalmi csoportra, és azok problémaköreire. Fontos, hogy ez a pont a felvetések tényéről szól.

2. Specifikusság. Az egyes felvetéseken belül milyen pontos, számonkérhető ígéretek, elképzelések, konkrét lépések szerepelnek.

3. Megvalósíthatóság. Az ígéreteknek van-e pénzügyi és társadalmi fedezete, mennyire reális, hogy a programban szereplő elképzelések meg is valósulnak a következő négy évben, vagy a megjelölt időtartamban.

4. Egyezőség az értékrendemmel. Az adott programban szereplő elképzelések és a saját társadalmi nézeteim mennyire vannak átfedésben. Fontos, hogy ez szinte mindenkinél más, és ez így van jól.

5. Hitelesség. Mennyire képes a párt és azok meghatározó politikusai, a hozzájuk kapcsolódó társadalmi szervezetek és rétegek megvalósítani ezeket, mennyire lehet nekik elhinni, hogy komolyan gondolták, amit leírtak. Értelemszerűen ehhez nem elég a pártprogramot elolvasni, hanem az adott szervezet előéletét, hátterét is figyelembe kell venni.

Bár elméletileg az első három tényezőnek objektívnek kellene lennie, és csak az utolsó kettő egyértelműen szubjektív (ezek közül is főleg a 4. pont), nem ringatom magam abban az illúzióban, hogy ezt bárki teljes mértékben képes megtenni az 1-3. pontok esetén. A 4. pont a klasszikus szubjektív tényező, az 5. pedig nehezen mérhető objektív eszközökkel, ezért ezt is inkább a második csoportba lehet sorolni.

Bármelyiket is nézzük az 5 dimenzió közül, a szubjektivitást minden bizonnyal növeli, a józan kiértékelést a végén megkönnyíti, hogy minden program esetén minden tényezőt 1-10-ig tartó pontszámmal láttam el, ahol 1 - a teljesen értéketelent/elfogadhatatlant jelzi, amíg a 10-es a tökéletest az adott kategória esetén. Még a kiértékelés előtt eldöntöttem, hogy súlyozni nem fogok, tehát csak simán összeadom a számokat, de nem fogok olyan programot jónak, és komolyan szavazásra érdemesnek tartani, ahol egyetlen olyan tényező is van, amelyik nem éri el a 6 pontot.

---

DK

Itt azonnal problémát jelentett és némi jóindulatot követelt meg, hogy a párt által közzétett választási program csak egy brossúra, de a DK a végén legalább itt is hivatkozik a részletes, korábbi programra, amely "Sokak Magyarároszága" címen fut, így ezt értékeltem.

1. Részletesség: 6 pont. A program viszonylag széleskörűen foglalkozik a legtöbb társadalmi probléma felszínével, és bár ritkán ás mélyre, azt el lehet hinni, hogy a háttérben a szakpolitikusok kellő számban vonultak fel és adták hozzá a tudásukat. Azért van nem egy terület, ami hiányzik az anyagból: államadósság, demográfiai problémák integrált megközelítése; illetve olyanok, ahol meg sem probáltak a problémakör mélyére ásni: drogprevenció-könnyűdrogok, határon túli magyarok, vállalkozásfejlesztés.

2. Specifikusság: 3 pont. A dokumentum tele van nagyra törő szólamokkal, de konkrét javaslatokat alig lehet olvasni. Tipikus példa, hogy az ÁFA-t célzottan csökkentenék, de nem hangzik el konkrét szám, csak annyi, hogy az "internet" - feltételezhetően ISP szolgáltatás forgalmi adóját törölnék el.

3. Megvalósíthatóság: 3 pont. A program 6-800 milliárd forint többletforrásról beszél ágazatonként (!), amit EU és egyéb források átcsoportosítával, illetve valamennyi gazdasági növekedéssel indokol. Az ÁFA csökkentés miatt kieső súlyos összegek pótlásáról szó sem esik. Legalább a személyi jövedelemadó kapcsán nem hangzik el fedezet nélküli ígérgetés.

4. Egyezőség az értékrendemmel: 7 pont. Itt is: hangsúlyozottan nem a párt megnyilvánulásait, hanem kizárólag a programot értékeltem. Kevés a valódi gazdasági progresszivitás, helyenként ez túlságosan is balos, de társadalmi kérdésekben nagyon magas az átfedés.

5. Hitelesség: 2 pont. A DK egyértelműen Gyurcsány Ferenc személye köré épült, akinek volt másfél ciklusa bizonyítani, de ez inkább kudarccal végződött, nem is beszélve arról, hogy mennnyit rombolt a hitelességén a 2006-os események során (és persze előtte is). Ráadásul a párt listáján és vezetői között számos olyan politikus van jelen, aki segítette a Gyurcsány kormányok munkáját. Nem hiszem el nekik, amit mondanak és írnak.

---

Együtt

Minden kétséget kizáróan az Együtté a legszebb pártprogram. Úgy néz ki, mint egy IKEA katalógus, de az ötletet egy külföldi párttól vették, viszont alaposan megcsinálták. Szimpatikus, hogy a párt helyi és szakpolitikusai egy kicsit erőltetett spontaneitás látszot keltve, de azért mégis hétköznapi helyzetekben jelennek meg a fényképeken. Ettől persze még a tartalom a lényeg, de az Együtt vezetése szemmel láthatóan megértette, hogy az érzelmek és a felhasználói élmény is nagyon fontos. Ugyanakkor az üzenetet és az igyekezetet csökkenti, hogy az Együtt nem áll jól sem a közvéleménykutatásoknál, és a többi szervezethez (kivéve a kamupártokat) képest nevetségesen kevés helyen gyűjtötte össze a szükséges számú ajánlószelvényt.

1. Részletesség: 7 pont. A programban a főbb lépések mellett annak végén összesen 491 db - szó szerint - ígéret olvasható. Ez elsőre lehengerlőnek tűnhet, de az összeszedettség helyenként a mélység hiányát takarja, szinte sehol nem jelennek meg a háttérben lévő összefüggések. Másrészt vannak területek, amelyek egyáltalán nem kerülnek megemlítésre: e-mobilitás, pénzügyi közvetítő rendszer szerepe a vállalkozásfejlesztésben.

2. Specifikusság: 4 pont. A konkrétumok keresésénél már komoly gondok adódnak. A legtöbb ígéret nem tartalmaz egyetlen értelmezhető paramétert sem, csak átszervezéssel, megújítással próbálnak érvelni. Van azért néhány máshol nem látott specifikus elképzelés, ezek közé tartozik, hogy állami vezető ne lehessen egyben sportvezető, vagy a maximum két ciklikusos miniszterelnökség egy személyre.

3. Megvalósíthatóság: 5 pont. Mind társadalmi, mind gazdasági kérdésekben közepes szintű problémák vannak a programmal. A legkritikusabb rész a személyi jövedelemadó progresszív rendszerűvé alakításánál van, ahol állításuk szerint a számos kiadásnövelő ígéret mellett úgy tartanák egyensúlyban a költségvetést, hogy az adózok 75%-a járna jobban, és csak a felső 8-10% rosszabbul, de közben nem lenne a legfelső kulcs 30% felett. Nem véletlen, hogy itt sem mondanak konkrét számokat, egész egyszerűen azért, mert a matek nem jön ki sehogy sem. Naivításnak látom azt is, hogy az azonos neműek házasságához társadalmi vita vezessen, vagy hogy a menekültek befogadása EU-s átlagra (!) emelkedjen, ha még 1200 embertől is kiveri a frász a hazai lakosságot.

4. Egyezőség az értékrendemmel: 8 pont. Kevés kivéltől (pl. adórendszer fő elemei) eltekintve ez a program békén hagyja az embereket, hogy épeszű keretek között maguk boldogulhassanak. A személyes szabadság megléte az egyik legfontosabb cél, amit egy társadalom elérhet, és az Együtt ezt - legalábbis írásban - szintén kiemelt fontosságúnak tartja. Ahol mégis szabályozni kell ott sokkal gyakrabban ösztönöz, mint szankcionál.

5. Hitelesség: 8 pont. Az Együtt még sohasem volt kormányzati szerepkörben, minimális az önkormányzati jelenléte is, ami sok kérdőjelet okoz. Ugyanakkor egyetlen elhasználódott politikusa sincs, talán egy kicsit Szigetvári kivételével, és akik aktívak, azok nagyon komoly eredményeket értek el az ellenszél ellenére is. Ezek közé tartozik az Illatos-úti környezetszennyezés feltárásában játszott szerepük, a korrupciós ügyek kérlelhetetlen felhozása is. Tovább növeli a hitelességet, hogy ahol lehet a párt bizonyítani látszik, például a női egyenjogúságot olyan komolyan veszi, hogy nekik van a legtöbb nő az országos lista első 30 helyén (szám szerint 12).

---

Jobbik

A Jobbik programjának az olvasása volt a legnehezebb. Tömör sorok, szoros kéthasábos tördelés, hosszú és nehezen átlátható bekezdések. A formai hibáktól eltekintve a tartalmi részek tekintetében viszont hozta a pártprogramok átlagának színvonalát.

1. Részletesség: 7 pont. Bármennyire is furcsa, a Jobbik választási programja a DK-éhoz legközelebb mind a részletességet, mind akár a felvetett témák tekintetében, mindkettő esetén valamivel több gesztussal a törzszavazók felé. Látványos példa, hogy a Jobbik az egyetlen párt, amelyik említést tesz az e-sport támogatásáról. Összességében minden fontos terület megjelenik, még ha komoly hangsúly eltolódásokkal is. 

2. Specifikusság: 3 pont. Itt máris elkezdődnek a bajok, és megérthetjük a tömör szófolyam lényegét: hogy elfedje a tartalom hiányát. Amíg a problémafelvetéseknél olykor-olykor még megjelennek paraméterek és konkrét adatok, addíg a megoldásoknál ez szinte teljesen hiányzik. Helyenként ez már egészen röhejes szintet üt meg, a legdurvább példa a devizakárosultak megmentése, ahol az egyetlen konkrétum az MNB nyereségének átcsatornázása, ami egyébként a monetáris politika lényegi megértésének is a teljes hiányáról tanúskodik.

3. Megvalósíthatóság: 2 pont. A program alig rejtett üzenete, hogy mindent meg lehet oldani központi kézivezérléssel, amin már régóta túl vagyunk. Hogy a hozzá nem értést tovább fokozzák, talán a Jobbik ment el a legmesszebb a szociális demagógia területén, a tavaly óta PR hadjáratként felhasznált EU-s bérúniós elképzelésekkel, ami a legkeményebb kommunista szólamokat idézi meg. Ez különösen azért meglepő, mert a program egy bekezdés erejéig még ki is fejti a bérszínvonal és a termelékenység közötti összefüggést. Azért is kár a felelőtlen ígérgetésért, mert a programban egyes szakpolitikai területeken nyomokban fellelhető a nem is gyenge progresszív irány, de vélhetően a párt vezetése ezeket a kezdeményezéseket karanténba zárva tárja az olvasók elé.

4. Egyezőség az értékrendemmel: 4 pont. Nagyon messze áll tőlem, hogy az állam szerepét mind gazdasági, mind társadalmi kérdésekben a mostaninál is magasabb szintre emelné a párt. Ugyanakkor az utóbbi 4 év egyértelmű hozadékának tűnik, hogy a Jobbik valóban európai értékrenden belül képzeli el magát, még ha annak a perifériáján is. A civil társadalom tisztelete, a megújuló energia és a digitalizáció jelentőségének megfelelő szintű kiemelése sokat javít mind a korábbi fertelmes megnyilvánulásokhoz, mind a program fenti magas szintű gyenge pontjaihoz képest. 

5. Hitelesség: 5 pont. Ez a párt sem volt még kormányon, kevés a klasszikus értelemben véve rutinos öreg róka politikusa van, az önkormányzati területen néhány látvány intézkedés kivételével semmi pozitív vagy negatív kiugrót sem láttunk tőlük. Ront a helyzeten, hogy milyen mértékben árulta el a párt vezetése a korábbi törzsszavazók egy részét az utóbbi években, persze ez a hazai demokrácia előnyére válik, de nem sok jót sejtet a a pártvezetés gerincességével kapcsolatban. 

---

LMP

Az LMP-é az egyik legkönyebben áttekinthető, és allurők nélküli program. A szerkesztő imádja a számozást, és a struktúrát, amitől helyenként már egy kicsit unalmasnak is érződik az egész szerkezete. Talán ennek is köszönhető, hogy a körültekintőbb választókat összezavarva, a többieknek gumicsontot dobva az ún. Szél-tervet is kitették az oldalukra. Ez már csak egy rövid ígérethalmaz, komoly tartalom nélkül, ezért itt is némi jóindulattal élve a Választási Program nevű dokumentumot értékeltem. Ezzel a módszerrel egyébként más pártok is éltek.

1. Részletesség: 6 pont. A program végig megy az összes slágertémán és a valóban fontos területeken is, de azt semmiképpen sem lehet állítani, hogy a részletekben elveszne. Nehéz eldönteni, hogy a szakpolitikusok csak a fő csapásirányokat látják, vagy nincsenek elegen, esetleg valaki kiradírozta a nem nagybetűs részeket.

2. Specifikusság: 4 pont. Nagyon ígéretesen indult a program az alkotmányossági, jogállami kérdésekben történő intézkedések meglehetősen pontos leírásával, ám hamar kifogy a lendület. Már az ökormányzati rendszerek átalakításánál egy pont kivételével üres szövegelés történik, bármilyen érdemi konkrétum megnevezeése nélkül, ami a Budapest-agglomeráció együtt kezelésénél csúcsosodik ki, szó szerint leírva, hogy annak bármely részletét még át kell gondolni. Csak tudnám, hogy akkor minek írtak pártprogramot. A paraméterek maró hiánya ezután is a program szerves részét képezi. Az adózásnál is megjelenik a mindenhol végigvonuló differenciált ÁFA csökkentés slágere, ismételten egy darab szám leírása nélkül. 

3. Megvalósíthatóság: 6 pont. Mivel konkrétumokkal nincs teletömve a program, így itt is nehéz értékelni annak realitását. Az LMP azon kevés pártok közé tartozik, amelyik legalább megpróbálja megindokolni, hogy a klasszikus baloldali agendát miből finanszíroznának, de ebben nem járhat teljes sikerrel, ha a számok nélkül szeretnének eredményre jutni. A megvalósíthatóságot itt azért növeli, hogy nem egy kevésbé népszerű adóemelést is meghirdetnek, például a környezetvédelemmel kapcsolatban. Apropó környezetvédelem: az ökopárt identitás mellett abszolút reális megújuló energia bővítési terveket jeleznek előre, bár a kieső nukleáris kapacitások pótlásának magyarázata nem elégséges. Szintén naivitásra (akár a pártére, akár a szavazóbáziséra) utal, hogy a szigorúbb ÁFA csalás megelőzés, vagy egyes presztizsberuházások leállítása százmilliárdokat hozhat a költségvetésnek.

4. Egyezőség az értékrendemmel: 7 pont. Számomra a program és egyébként a párt kommunikációja túlságosan balos, és a kelleténél valamivel többet vár el az államtól gazdasági területen, mint kellene. Társadalmi kérdésekben a progresszivitás és azok következetes képviselete sok jó pontot hoz. Némi csalódás, hogy visszafogott a környezetvédelemmel történő foglalkozás mind mennyiségében, mind mélységében, de a lényegi vonal azért megfelelő, nem is várnánk mást egy zöld párttól. 

5. Hitelesség: 6 pont. Az igazi választási sikerek eddigi hiánya itt sem könnyítette meg a dolgomat, de van pár pont, ami egy kis mértékben a pozitív irányba viszi a mérleget. Az egyik, hogy az LMP a főbb elveiből viszonylag rövid története során nem adott fel, és független szereplőként próbál meg a víz felszíne felett maradni, eddig sikerrel. Az LMP az egyetlen párt, amelyik közzéteszi a kampányszámla költéseit, még ha igencsak elnagyoltan is, de valamennyit legalább áldoz a transzparencia területén. Szintén jó pont, hogy ez a párt adja a második női miniszterelnök jelöltet a komolyabb szereplők közül, és emellett a lista első 30 helyéből 11-en női politikusok szerepelnek, ami a program releváns részének a hitelességét növeli. Mindettől függetlenül a kissé visszatetsző, fellengzős névnek azonban sem korábban, sem mostanában nem sikerül megfelelni, az LMP nem változtatta meg a politika légkörét. Ha rajtuk múlik, akkor sem Lesz érdemben Más a Politika.

---

Momentum

A legfiatalabb hazai országos szinten érzékelhető politikai szereplő a nevéhez híven nagyon lendületes programot rakott össze. Nemcsak terjedelmes, de áttekinthető és források hivatkozásával olykor azért ellátott, és közben vidám színezetű anyagot készített el, amin csak az izzadságszagú és teljes név nélkül vállalt "átlag polgár" idézetei rontanak csak egy kicsit.

1. Részletesség: 9 pont. A Momentum nem kevesebb, mint 363 oldalon részletezi elképzeléseit a kormányzásról. Bár kissé csapkodó struktúrában, de a program szinte minden fontosabb területet és azok fontos részeit is érinti. Eléggé meg kellett erőltetnem magam, hogy találjak olyan területet, ami (legalábbis explicite) nem kerül megemlítésre, de végül találtam: a program nem említi a robotizáció kérdését (de az arra adott válaszról közvetve esik szó). Mást nemigen találtam. Ráadásul a program rendszeresen kiegészítésre került külföldi és hazai példákkal, amit vélhetően át lehetne ültetni hazai, országos szintű lépések közé.

2. Specifikusság: 2 pont. Talán itt ért a legnagyobb sokk az összes program közül. Amit a Momentum elkövetett a remek és részletes problémafelvetés után, az nem is program, hanem valamiféle furcsa és nagy erővel összedobott alibi játék. Iszonyat kínszenvedés volt bármi konkrét intézkedés tervet találni a programban (ilyen volt például a gépjárművek adózásának terén pár szám). Hiába tudjuk meg az alapelveket, hogy mit is kezdenének a hatalommal, arról szinte semmit nem tudhatunk meg. Az "átszervezzük", "ösztönözzük" és a hasonló tipikus szavakkal tele van a dokumentum, de hogy ezt hogyan tennék meg, arról szinte soha sehol nem derül ki semmi. 

3. Megvalósíthatóság: 5 pont. A Momentum is azon kevés pártok közé tartozik, aki az adócsökkentés, a bérlakás program és az egyéb hiánynövelő csomagok fedezetének megteremtését legalább megpróbálja megindokolni. Sőt, az LMP-nél annyival előrébb jut, hogy itt már konkrét számok is megjelennek - sajnos. Itt ugyanis csak a Fidesz-éra tipikus presztizs jellegű kiadásainak megvágásával számolnak, kevés realitásérzékkel, az igazi lyukakat jelentő tételeknél (pl. járulékcsökkentés) mindenféle számítás és igazi konkrétumok nélkül állítanak párba más intézkedéseket, amik ellentételezsként szolgálnának. A naív programalkotásra jellemző, hogy Budapesten központi szervezéssel startup konferenciákat és eseményeket szeretnének szervezni. Pedig ezekből már most is annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük, a jegyeket a legtöbb estén ingyen vágják hozzá az emberhez és szakmai oldalról sincs probléma ezeknek a minőségével. A Momentum nagy sietségében egy sor nyitott kaput is dönget. 

4. Egyezőség az értékrendemmel: 8 pont. A Momentum indításképpen egy európai integrációt fontosnak tartó, megújuló energiát támogató, az egyéni szabadságot kiemelten fontosnak tartó, modern, progresszív, és a szó valódi értelmben véve liberális üzenetet fogalmaz meg a programban, amellyel nagyon sok az átfedés a saját értékrendem halmazával. Talán az egyházak támogatása az egyetlen pont, ahol éles eltérés van, úgy gondolom, hogy nem az állam feladata résztvenni a finanszírozásban, egy valóban szekuláris országban. 

5. Hitelesség: 5 pont. A legfiatalabb valamirevaló pártként semmilyen előzetes információnk sincs arról, hogy akik a program mögött állnak, milyen vezetők lennének. Az egy rossz előjel, hogy a párt a növekvő olimpia ellenes hangulatot meglovagolva tett szert országos ismertségre. Az viszont pozitív, hogy teljesen önerőből építkeznek és egyelőre (?) nincs mögöttük semmilyen érdekcsoport. 

---

MSZP - Párbeszéd

Itt voltam a legnagyobb dilemmában, ugyanis az ad-hoc pártszövetségnek három programja is megjelent az elmúlt hónapokban, egyet az MSZP, egyet a Párbeszéd jelentetett meg, végül a szinte teljes mértékben Karácsony Gergelyre építő kampány és annak legalább ebből a szempontból egyértelmű üzenete miatt volt bennem annyi jóindulat, hogy az ő nevével ellátott, legutolsó ún. kormányprogramot értékeljem. A másik kettőt olvasgatva talán még így jártam el a legkevésbé kritikusan.

1. Részletesség: 4 pont. A program kizárólag a kiemelt területeket érinti, enyhén szólva sem mélyed el a részletekben, és rengeteg terület van, amivel egyáltalán nem foglalkozik, ezek közé tartoznak a drogokkal kapcsolatos teendők, a digitalizáció, a demográfiai problémák, az adórendszer integrált megjelenését vagy a költségvetést, csak hogy párat említsek. Már itt nagyon alibi szagú a program, és érezhető, hogy az utolsó pillanatokban olvasztották össze.

2. Specifikusság: 5 pont. Karácsony és vállalásai gyakran meglepően pontos paraméterek mellett jelennek meg. Sokszor pontosan leírják, hogy az adókat, nyugdíjakat, béreket, egyéb limiteket milyen mértékben módosítanák főleg ott, ahol az szavazatokat hozhat (nagyon tipikus példa az ún oligarcha adó). Máshol, így a személyi jövedelemadónál vagy a KKV-k támogatásánál már hiányoznak a specifikus lépések. A társadalmi kérdésekben is elnagyolt, megúszós szövegek úsznak az ember szeme elé. 

3. Megvalósíthatóság: 2 pont. A program folytatja a rendszerváltás óta beágyazódott felelőtlen és fedezet nélküli ígérgetés hagyományát. Az egészségügyben 50%-os béremelés, 13. havi nyugdíj, megemelt szociális juttatások és állami programok szerepelnek mindenütt, miközben a másik oldalról csak a politikai korrupció konkrétumok nélküli emlegetése jelenik meg. Biztosak lehetünk benne, hogy ha ez megvalósulna, az azonnal felrúgná a stabil fiskális politikát. 

4. Egyezőség az értékrendemmel: 5 pont. Amíg a társadalmi issue-k többségével egyezik a véleményem, az osztogató és paternalista jellegű gazdaságpolitika elég távol áll tőlem, a pontszám ezért valahol a középúton helyezkedik el. 

5. Hitelesség: 5 pont. Az egyik oldalon ott áll egy megöregedett, a hibáiból tanulni nem szándékozó, cinikussá és fáradttá vált párt még mindig sok régi arccal. A másik oldalon ott van egy fiatal, lendületes polgármester, aki ugyan nem tűnik az elvek bajnokának, mégis nagyon hiteles, kevésbé pártpolitikus és nagytudású emberekből rakott össze árnyékkormányt (Andor és Wittinghoff szakmai tudását különösen nagyra értékelem). A pontszám itt is ezt a fajta kettősséget tükrözi. 

---

Összpontszámok (maximum 50 pontból):

- DK: 21
- Együtt: 32
- Jobbik: 21
- LMP: 29
- Momentum: 29
- MSZP - Párbeszéd: 21

Igen érdekes, hogy a hat program közül fele-fele arányban 21-21, illetve 29-32 pont közötti értékek szerepelnek. Az utóbbiakat csak részben magyarázza az értékrendbeli különbség (pláne, hogy volt olyan párt, ahol ez magas volt mégis az első csoportba tartozik), így a vállalások minőségének is volt szerepe. Összességében az beszédes, hogy még a legjobb program sem tudda az elérhető pontszám kétharmadát elérni, és a felük bőven az 50%-is szint alatt maradt.

Hány kritériumban végeztek 6 pont alatt (ahol már nem elfogadható a program):

- DK: 3
- Együtt: 2
- Jobbik: 4
- LMP: 1
- Momentum: 3
- MSZP - Párbeszéd: 5

Nem is a fenti számok, hanem ezek az igazán lesújtóak. Nincs ma egyetlen országos politikai erő, amelyik legalább egy területen ne bukna meg, így nincs olyan lista, amelyre jó szívvel szavazhatnának a választók. Ráadásul minden párt esetén az első három pontnál (is) előfordult elfogadhatatlan pontszám. 

A sok hasonlóság oka egyébként részben az, hogy a balliberális pártok programjai között - ahol van egyáltalán konkrétum - elképesztően magas az egyezőség, egyes ígéretek sorra követik egymást: Paks2 leállítása, a progresszív jövedelemadó visszavezetése, a stadionépítések leállítása. Így nincs könnyű helyzetben, aki közülük szeretne választani a programok alapján. A fenti listából nem túl meglepő módon egyedül a Jobbik lóg ki valamelyest, de még ők sem nagyon látványosan. 

Kategória átlagok:

- Részletesség: 6,5
- Specifikusság: 3,5
- Megvalósíthatóság: 3,8
- Egyezőség az értékrendemmel: 6,5
- Hitelesség: 5,2

Itt már azonnal látszik, hogy mi a problémák gyökere. A pártokat nem érdekli, hogy valós, reális képet adó, és egyértelmű programokat rakjanak le az asztalra. A 2. és 3. pont alacsony átlaga jelzi, hogy nem fontos számukra, mennyire pontos képet adnak, hogy mégis milyen törvényeket és rendeleteket hoznának, illetve az sem, hogy ha azt helyenként mégis megtennék, annak milyen valós hatása lenne. Ennek alapvetően két oka lehet:

- Fogalmuk sincs, hogy mit szeretnének csinálni, és minek milyen következményei lennének
- Tudják, hogy a programokat úgysem sokan olvassák, és ha mégis, akkor kevesen győzödnek meg annak relitásáról. 

Inkább a második túlsúlyára tippelek. Ez a következtetés egyben azt is jelenti, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor az ígéretek egy részét eszük ágában sem lesz teljesíteni. Ez nem is meglepő az elmúlt  évtizedek tapasztalatai után, és talán nem is csoda, ha van olyan párt, amelyik már látszat szinten sem szeretne úgy csinálni, mintha részleteiben szeretné az emberek elé tárni, hogy mégis mire készül. 

Felmerül a jogos kérdés:

Miért csinálják ezt a pártok?

A kérdésre kétféle válasz adható:

- Mert mindegyik csak a saját zsebét tömi, és nem is akarnak megvalósítani semmit.
- Mert az átlagszavazó (persze korántsem mindenki) elvárásai nem reálisak, és a pártok a szavazatok érdekében inkább csúsztatnak, felszíneskednek, hazudnak és manipulálnak, mintsem megpróbálnák meggyőzni őket.

Bár az elsőben is van igazság, de sokkal inkább a másodikat érzem erősebb válasznak. Számos kutatás és maguk a választások is sokszor bebizonyították, hogy a magyar társadalom zárt, fél az újításoktól, nem tájékozódik őket érintő kérdésekben proaktívan, erősen paternalista, az államtól várja el, hogy megoldja a problémáit, az egyéni szabadság kevésbé érdekli, nem szeret újítani, és fél elhagyni a komfortzónáját. Hozzáteszem, hogy ez egyáltalán nemcsak magyar, hanem pár ország kivételével világjelenség, de Európában nálunk ezek az átlagnál jóval hangsúlyosabbak.

Ahhoz, hogy a magyarok tényleg a saját kezükbe vegyék a sorsukat, nem elég szavazni, vagy akár a híreket olvasgatni, de időt és energiát kellene szánniuk arra, hogy tájékozottak legyenek, és aktívnak kellene lenniük, hogy a (reális) elvárásokat ki is kényszerítsék azokból, akiknek éppen őket kellene képviselniük. Amíg ez az attitűd változás nem történik meg, addig az ország sorsában sem várható érdemi előrelépés.

No comments: