Ugyanazon színészek különböző "nácis" filmekben

Csak engem zavar, hogy a náci Németországot (vagy annak utóhatásait) ábrázoló filmekben jó pár jellemzően német színész állandóan feltűnik, és homlokegyenest ellenkező jellegű szerepeket tölt be?

Itt van Thomas Kretschmann, aki a Tom Cruise főszereplésével filmre vitt leghíresebb Hitler elleni összeesküvést bemutató The Valkyrie-ben (érdemtelenül leszólt film, egészen jól sikerült) egy különleges hadtest parancsokát alakítja, aki a kritikus pillanatban Hitler-ék mellett dönt, így főként miatta nem sikerül az államcsíny. Később a Hitler bukását bemutató Untergang-ban Eva Braun sógora, akit parancsmegtagadásért kivégeznek, de egy egészen más poszton (a lenti képen Himmler mellett).

Szintén az Untergang - Valkyrie kombinációban vesz részt Christian Berkel. Az utóbbi filmben őt a Hitler elleni összeesküvésben magas rangú tisztként (és bombaszakértőként) kivégzik 1944 nyarán, hogy aztán a másik filmben majdnem 10 hónappal később orvosként asszisztáljon Berlin elestéhez, egy rendszeréhez végig hű, de azért inkább józannak beállított szerepben (szemüveg nélkül, időközben áteshetett egy lézeres látásjavító műtéten).

Még inkább zavaró, hogy az Untergang protagonist-ja, Hitler titkárnője, illetve az őt alakító Alexandra Maria Lara, a The Reader-ben éppen egy koncentrációs táborban szenvedett és elhunyt nő gyermekét alakítja egy tárgyaláson. Homlokegyenest ellenkező szerep, majdnem ugyanolyan frizura, ami így a korrekt alakítás ellenére is zavaró tényező.

Az Untergang (Bukás) egyébként egy zseniális film, nemcsak az eléggé magas fokú történelem hűsége, a remek alakítások, a nagyon jó zene miatt lett ekkora siker, hanem azért is, mert a legnagyobb őrülteket és tömeggyilkosokat képes volt emberi oldalukról is bemutatni, motivációikkal és félelmeikkel, reményeikkel és gyengeségeikkel. Nagy hatást vált ki, ahogy Hitler az egyik percben mély udvariassággal bánik női alkalmazottjaival, majd a másikban magából kikelve, fröcsögve üvöltözik, utána nem sokkal megszállotan szövögeti tovább nagy terveit a teljes összeomlás utolsó napjaiban.

Ám őt is viszontláthatjuk a The Reader-ben, egy idős, joviális, és igazságérzetét megcsillogtató, megértő és kedves jogász professzor személyében. Hiába egyedi és bravúros film (remekül tapint rá egy háború és egy gyilkos rendszer évtizedekig fájdalmas utóhatásaira), ha ennyire éles eltérések vannak a szerepek között. Ha külön-külön láttam volna csak az egyik vagy másik filmet, nem lenne probléma, de így zavaró.

Arról már nem is beszélve, hogy a főszerepben Ralph Fiennes évtizedeken át segíti egykori szerelmét, majd annak halála után a nevében kér bocsánatot a fent már említett zsidó gyermek időskori megfelelőjétől, miközben a Schindler Listájában ő volt az, aki szórakozásból a teraszáról lövöldözte le az embereket a munkatáborban.

Mindent összevetve, hiába játszik jól, mindegyik színész, különösen Bruno Ganz, azért nem hiszem, hogy nagy nemzetközi koprodukciókra nem lehetett volna ennyire eltérő szerepekre nem ennyire belterjes társaságból választani.

Ui: 2011-ben jön Alexandra Maria Lara és Thomas Kretschmann közös filmje, a cím: The Nazi Officer's Wife. Addig reménykedjünk az új frizurában.