Inkább az ostobák is elmondhassák a véleményüket, mint sérüljön a szólásszabadság

Június 29.-én, azaz hétfőn az Országgyűlés egy Alkotmányt módosító rendelkezésről szavaz. Ebben - többek között - az alábbi szöveg fog szerepelni

Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népírtás és más, emberiség ellen elkövetett cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése.

Ha a módosítást (kétharmados többséggel) elfogadják, akkor Magyarország, az Alkotmányán keresztül intézményesítetten és szánt szándékkal korlátozza a szólásszabadságot.

A szólás szabadsága azt jelenti, hogy mindenkinek joga van elmondani a véleményét mindaddig, amíg mást a szólás szabadságában, vagyis ugyanezen jogában nem korlátozza. Ez még akkor is így van, ha az adott vélemény elképesztő baromság (de még nem uszít gyűlöletre), mint jelen esetben amire a törvényalkotók gondolhatnak. Ha az Országgyűlés a szólásszabadság alapelvét nem tartja tiszteletben, akkor borzalmas precedenst teremt, és később még kevésbé lesz olyan szellemi, etikai és erkölcsi akadály ami hasonló szólásszabadságot korlátozó intézkedések bevezetését megakadályozza. Egy példa: jövőre nagy valószínűséggel a Fidesz kétharmados többséget fog szerezni. Ha a fenti mondat belekerül az Alkotmányba, akkor már csak egyetlen párt aktuális akaratán és jóérzésén fog múlni, hogy ne kerüljön például az alábbi az Alkotmányba (hiszen a határvonalat már most átléphetjük):

Tilos az Orbán Viktor által elkövetett jócselekedetek és más, általa az emberiség érdekében tett cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése.

Félre az iróniával. Nyilvánvaló, hogy a módosítás elsődleges oka az egyre inkább elharapozó Holokauszt tagadás megállítása. Itt mindjárt fontos leszögezni valamit: aki a Holokausztot tagadja vagy végtelenül ostoba, vagy egy aljas szemétláda, attól függően, hogy tényleg elhiszi amit mond, vagy szándékosan sért meg másokat és szándékosan hazudik. Mellékes véleményem, hogy az ostobákat vagy gonosz embereket egy Alkotmánymódosítással nemhogy nem lehet meggyőzni, de mindez csak olaj lenne a tűzre. Továbbá a szövegben érdekes kitétel a "jelentéktelen színben való feltüntetés" is, hiszen ez alapján igencsak rugalmasan lehet megítélni, hogy ki sértette meg az Alkotmányt.

Ám a lényeg nem is ez. A legfontosabb az, hogy a szólás szabadsága minden körülmények között megmaradjon és semmiképpen ne sérüljön. Akkor sem, ha azt aljas indokokkal használják fel, vagy ostoba vesztesek nyomorúságos szellemi örömszerzésre használják fel, hogy saját gyengeségeiket elfeledtessék maguk elől. Viszont az emberi jogok őket is ugyanúgy megilletik mint mindenki mást. Az lenne a jó, ha nem süllyednénk le az ő szintjükre és méltósággal mutatnánk meg nekik, hogy mit is jelentenek ezek a jogok (amit többségük ha tehetné más részéről nem tartana tiszteletben), és elmondhatják a véleményüket, de az értelmes emberek nem foglalkoznának velük.

Felesleges azzal érvelni, hogy például Németországban is tiltott a Holokauszt-tagadás. Egyrészt a megközelítés ott is hibás, másrészt még ha sérti is az emberi jogokat, az ország történelmi felelőssége miatt talán kevésbé megdöbbentő, de hangsúlyozom: akkor is hibás hozzáállás!

Alig több mint egy hónapja láttam, hogy hova vezet, ha korlátozzák a demokráciát és a szólásszabadságot, és mindenkinek kötelező ugyanazt gondolnia, de mondania mindenképpen azt, amit a hatalmon lévők akarnak. Az Észak-Koreában látott és a hazai helyzet között annyi a különbség mint egy malomkerék nagyságú hatalmas cipó és egy kis darab morzsa között. Mégis mindkettő ugyanabból a mérgező lisztből készült, és egy felelősségteljes, fejlett demokrácia nem kér belőle. Remélem mi hozzájuk tartozunk.

Ha szeretnél tenni valamit az ügy érdekében, akkor csatlakozz a Társaság a Szabadságjogokért felhívásához.

• Olvasd el a részletes álláspontot
• Írd alá az online petíciót
• Küldj levelet a képviselődnek, a TASZ ehhez mintalevelet is írt.
• Nézd meg a TASZ témakörről szóló videóját.
• Az ismerőseid figyelmét is hívd fel ezekre. Ha elsőre nem is ért egyet, akkor is kérd meg, hogy szánjon 15 percet a fentiek megnézésére és elolvasására.
  

Én is ezeket tettem.

Hit és az élet élvezete

Az ateizmus - istenhit vita lassan egy évszázada nyílt téren zajlik. Új érvek ritkán hangzanak el, így minden a régi medereben folyik tovább. Friss levegőt néha csak a vita helyszíne vagy módja hoz. Nemrégiben Nyugat-Európa néhány városában buszok oldalán lévő hirdetéseken csaptak össze a két oldal hívei, általában nagyon sekélyes tétel mondatok által.

Egy meglepő fordulat által Budapesten is megjelent egy helyi civilek által indított kampány. "Ha nem lenne isten akkor kellene igazán aggódnunk" jelmondattal. A kampányt egy internetes oldallal is szeretnék támogatni, ám a bemutatkozó írásuk enyhén szólva is kétségeket ébreszt a komolyságuk felől.

Év elején londoni buszokon a következő hirdetés jelent meg: Probably there is no God, now stop worrying, enjoy your life! (Valószínűleg nincs Isten, hagyd abba az aggódást, élvezd az életed!) A kampány folytatódott más városokban is. Nézem a reklámot, oké, nem kell aggódnom, élveznem kell az életem, minden reklám erről szól.

A szerző máris általánosít és minden komolyabb alap nélkül átköt egy másik területre.

Az egészséges, a stresszmentes életről, a wellnessről, a megnyugtató befektetésekről. Az élvezet, a „légy laza” kultúrájáról.

Egy mondat is alig telt el, máris messze jár. Az ateisták közül senki nem állítja ateizmusából fakadóan, hogy az egyenlő lenne az egyébként sok mindenre ráeröltethető fogalom, azaz a "légy laza kulturájával".

Ma mindent élvezni kell, a kólától az időjárásig, az utazásoktól a sportig. Szinte nincs márka, amit ne ezzel adnának el. De hogyan kerül Isten egy üdítőreklámba?

Újabb átkötés és kérdésbe rejtett durva csúsztatás.

Mi köze az élvezet vallásának Istenhez? Nincs Isten, enjoy Cola? Nincs Isten, enjoy the weather (sportreklám)? Talán valami kutatás kimutatta, hogy az istenhit miatt fogy kevesebb kóla vagy cukorka? És a cégek elhatározták, hogy véget vetnek ennek? Vagy nem elég az élvezet vallásának termékekkel való, napi egymilliárd másodperces hirdetése, még külön is mondják, hátha nem értjük?

A szerző ha direkt csinálja, akkor aljas módon az érzelmekre játszva összeköti a fenti buszreklámot az emberekben a túl sok reklámmal és az elüzletiesedő világgal szembeni ellenérzéseikre. Ha nem direkt csinálja, akkor csak őt is elragadta a hév. Az ateizmusnak semmi köze az elüzletiesedéshez, és semmilyen jel nem utal arra, hogy a londini hirdetés ezt az irányt támogatná.

Éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta az: elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését.

Elképzelhető, hogy ez igaz, de ismétlem az értékek élvezettel való helyettesítése nem egyenlő az istenhit hiányával.

Sok nőtől elvette az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, ami súlyos gondokat okoz.

A nők egyre több helyen szabadon dönthetnek arról, hogy mikor és hogyan szeretnék életük legnagyobb felelősségét vállalni, vagy éppen nem vállalni. Ez helyes folyamat. A gyermekszám csökkenése nem jó vagy rossz, hanem megvannak az előnyei és a hátrányai. Arra pedig külön felhívom a figyelmet, hogy a szerző által emlegetett környezeti katasztrófa éppen a túlnépesedés miatt következhet be, ami ellen részben hatékonyan lehet a családtervezéssel védekezni.

Aki 2009-ben azt mondja, „Valószínűleg nincs Isten”, az vagy fél kimondani, hogy szerinte nincs, vagy valójában ingadozó hívő. Ők maguk nem biztosak dolgukban, de másoknak azt ajánlgatják, éljenek úgy, hogy – amennyiben van Isten – kockáztatják lelki üdvüket.

Ez tényleg csak kérdés, nem irónia: aki nem biztos benne, hogy van isten, inkább gondolja azt, hogy van, biztos ami biztos, és a mennybe jut?

Ki állítja, hogy szenvedés nélkül van boldogság, hogy a szenvedés nem tesz erősebbé, bölcsebbé, jobbá, sőt boldogabbá? Valaki azt gondolja, a több élvezet jobb világot eredményez? Hogy már csak „az élvezd az életed” parancsa hiányzott a buszok oldaláról ahhoz, hogy az emberek gondjai megoldódjanak?

Ismét kérdésbe burkolt célzás. Az utolsó két kérdés pedig dupla csúsztatás, hiszen az "élvezd az életet" nem egyenlő a "több élvezettel", és senki nem állítja azt, hogy egy hozzáállásbeli fordulattól a gondok automatikusan megoldódnak. A londoni hirdetés kiagyalója vélhetően arra célzott, hogy szerinte az istenhit akadályoz a boldog élet megélésében. Nem állítom, hogy egyetértek vele. Ugyanakkor félremagyarázni sem szeretném, mint az írás szerzője tette.

A magam részéről gyenge ateista vagyok (tehát nem hiszek felsőbb erőben, de nem is zárom ki annak létét), és kikérem magamnak a fenti csúsztatásokat, amelyek azt az érzést sugallják, hogy kevesebb, gyengébb lennék, mert istenhitem hiányában állítólag kevésbé vagyok értékvezérelt ember. Súlyos tévedés, előítélet és kirekesztési próbálkozás.

Az istenhitnek pontosabban annak hiányának semmi köze az értékek meglétéhez vagy meg nem létéhez önmagában. Szintén nincs köze az élet élvezetéhez. Egy ateista is lehet erkölcsös ember, lehetnek értékei, és szeretheti a családját. Amikor az anyai nagyapám elhunyt, erős ateista lévén egyházi búcsúztatás nem volt. Ám az egyik rokon mély vallásossága miatt magával hozott egy papot, aki a hivatalos búcsúztatás után a viszonylag szűk számú ottmaradtaknak tartott beszédet. Az egyik gondolata nagyon találó volt: "Az előttem szólók elmondták, hogy mennyire szerette a feleségét, a gyermekeit és unokáit, és mi mindent megtett értük. Én nem ismertem, és bár tudom, hogy nem hitt istenben, de a szívében ott volt a szeretet, tehát ott volt az isten." Ez a jó példája annak, hogy egy vallásos ember nem kirekesztő és nem lenéző a más véleményűekkel szemben, helyette tiszteletet mutat és egy elegáns csavarral megtalálja a közös pontot.

EP-választás eredmények

Először EU-ban általánosságban:

• Lesújtó az alacsony részvétel, de ez főként nem a kommunikációnak tudható be. Az EP szerepe még mindig nem világos, nincs igazi törvényhozó hatalma és nincs közvetlen kapcsolata értékszinten a választókkal. Éppen azért kell a szorosabb integráció többek között, hogy igazán értelmezhető szerepe legyen, ha valódi Unióban akarunk élni.
• Bár aggasztó a szélsőségek előretörése, de nem volt olyan mértékű, amire a válság miatt számítani lehetett, és nem szabad elfejteni, hogy alternatív, euroszkeptikus vélemények segíthetik jobbá formálni az Uniót. A szalonképtelenség, pl. BNP már más tészta.
• Meglepő, hogy a néppárti frakció relatíve jól jött ki a jelenlegi nehéz helyzetből, a baloldal kárára. Normál körülmények között kevésbé örülnék neki, de itt és most azt jelenti, hogy az európaiak többsége kevésbé az államtól várja a feltétel nélküli segítséget.
• Izgalmas színfolt lesz a Kalózpárt tevékenysége, itt az ideje hogy átgondoljuk a szerzői jogokat a modern digitális társadalomban.
• Tetszik, hogy voltak országok, ahol a listán szereplő embereket egyedileg is be lehetett jelölni, ez lehetne általános. Szent-Iványit például minden további nélkül beikszeltem volna ha például a három legjobbat kellett volna jelölni, miközben az SZDSZ-t semmiképpen.
• Érthetetlen, hogy az olaszok mit szeretnek Berlusconi pártján.
  

Itthon sajnos a belpolitikai témakörök határozták meg az eseményeket:

Fidesz

Tarolt, mégsem felhőtlen az öröme. Tényleg vége az "egy a zászlónak", és bár a jövő évi országgyűlési győzelem biztos, a kétharmad veszélybe került. A következő tíz hónap a Jobbik jelenség kezeléséről fog szólni Orbánéknál. Szerintem nem baj egyébként, hogy ha nem túl domináns egy párt, akár a szavazók többségénél, akár a vélt vagy valós ideológiai oldalon.

MSZP

Megérdemelt súlyos vereség. Másokkal ellentétben nem azért mert "romba döntöttek az országot", "szétlopták magukat" és hasonlók. Ennek a nagy része demagógia. Sokkal inkább azért, mert 8 éve elvtelenül forgolódnak a választók kegyeiért, etikátlanul harcolnak a démonizált ellenféllel (akik ugyanezt teszik), gyáván és következetlenül próbálnának változásokat végigvinni ha már nagy nehezen rászánják magukat.

Jobbik

Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb a hype és a pánik a radikálisok körül, mint az indokolt volna. Bár a párt vezetői és a listavezetők többször megnyilvánultak tahó módon ("cigánytenyészet", TV székházak földig rombolása, nem is beszélve a "magukfajták" egyértelmű zsidózásáról), és a programjukat végigolvasva alig vannak megoldási javaslatok, amikkel egyetértek, a Jobbik sokak véleményével szemben nem fasiszta és nem a világvégét hozza magával. Szerintem a Jobbik egy tipikusan naív párt. A vezetőik még soha az életben nem töltöttek be érdemi politikai szerepet. Jellemző a helyzetre, hogy a listán harmadik Szegedi Csanád, aki meglepetésre szintén kijuttott, valószínűleg nem megy Brüsszelbe, egyszerűen nincs meg hozzá a tudása és az élettapasztalata. A párt egy alulról szerveződő (egyébként remek helyi szintű építkezéssel és szervezéssel - nem véletlenül ünnepelték annyira a pártigazgatót) képződmény, és mivel nincs tapasztaltuk, ezért őszintén azt hiszik, hogy egyszerű megoldások léteznek régi problémákra. Az EP-be és az OGY-be bekerülve majd tapasztalni fogják, hogy a helyzet bonyolultabb mint hiszik. Mivel szeretik a hazájukat, ezért nem fognak hülyeséget csinálni, és mérsékeltebb hangnemet ütnek meg a következő években. Vona Gábor már vasárnap este ráérzett erre.

MDF

Rájuk szavaztam. Továbbra is vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban, Bokrost viszont nagyon tisztelem. De még nélküle is: az MDF ma az egyetlen párt, amelyik valamelyest következetesen viszi végig, amit szeretne és ragaszkodik az értékeihez. Valamelyest. Dávid Ibolya pedig a hazai politika legnagyszerűbb kötéltáncosa, ezt értendő pozitív és negatív felhanggal egyaránt. Az eredmény a Dávid-féle vonal túlélésére elegendő, de jövőre megint kénytelen lesz valamit kitalálni, hogy életben maradjanak. A mostani siker ára volt a párt belső bomlásának folytatódása. Nagyon komoly átalakításra lesz szükség ahhoz, hogy ismét megszólítsák a liberálisabb irányba mozduló gazdasági pragmatistákat, akiket Bokrossal idén sikerült. Jelenleg nem tartom valószínűnek, hogy rájuk szavazok jövőre, bár ha átalakulnak, nem kizárt. (de hogy kire fogok szavazni, arról gőzöm sincs)

LMP

Nekem kissé képmutató, hogy ahelyett, hogy Zöld vagy modern és fiatalos baloldali pártnak pozícionálnák magukat, egy kifejezetten politikailag műveletlen emberekre való pozícionálással, valós tartalom nélküli felülemelkedésre hajaznak. Ki fog derülni, hogy ez beválik-e, de ez első blikkre rossz döntés volt, és a 2,6% csak az SZDSZ legyőzése, az alacsony részvétel, és a viszonylag friss alakulásnak köszönhető. Ez a jövő évi 5%-os küszöbnek a harmada, ha az abszolút szavazatszámokat nézzük. Kevés idejük maradt, hogy ezt behozzák, és ha nem sikerül utána négy évet kihúzni nehéz lesz. Hiába a tehetséges és lendületes harmincasok a vezetők között, otthont kell teremteni és fenntartani, gyereket nevelni, piaci karriert építeni, és még 1 kg krumplit is kell venni hazafelé. Ha a képmutatásból visszavesznek és összetettebb programot képesek összerakni jövőre, akkor nem kizárt hogy rájuk szavazok jövőre.
A hozzájuk csapódó Humanista Pártot pedig még a Jobbiknál is naívabb pártnak gondolom, szintén képmutatással (kérem szépen, ez egy szocialista párt...humanistának hívva magát), de legalább kevesebb bunkó megnyilvánulással.

SZDSZ

Vereséget érdemeltek, az MSZP-hez hasonló okok miatt, de talán nem ekkorát. A kommunikált értékeket tekintve az SZDSZ állna a legközelebb hozzám, kár hogy az elmúlt 20, de főleg 7 évben ebből alig ragaszkodtak valamihez, amikor cselekvésre került a sor, pedig lett volna rá bőven lehetőség. Külön pechük, hogy most két párt is rámozdult a szavazóbázisukra, az MDF sikerrel, az LMP részsikerrel. Az is sokat elárul, hogy az utóbbinak van a legkevesebb köze ahhoz, amit az SZDSZ-nek képviselnie kellene, de mint említettem ők valószínűleg sosem értették az egésznek a lényegét, és ez sokat elárul az SZDSZ látszat politizálásának eredményeiről.

Munkáspárt

Itt talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy van valami lenyűgöző abban, ahogy Thürmer 20 éve folyamatosan képviseli a legnagyobb hülyeséget a politikai palettán, a siker leghalványabb esélye nélkül.

MCF

Számomra nem a Jobbik erős, hanem a romapárt gyenge szereplése a legnagyobb meglepetés. Nem gondoltam, hogy átlépik a küszöböt, de pár százalékot tippeltem nekik. Miközben talán még soha ennyire nem neheztelt rájuk a lakosság jelentős része, és nem érkeznek ilyen mennyiségben fenyegető hangok feléjük, a cigány közösség nem akart politikai szerepéről gondoskodni, ez minden eddiginél mélyebb elszigeteltséget jelez.