Kire Szavazzak? + Választási programok elemzése

Elolvastam mindegyik párt programját, emellett szakértői elemzéseket, (például itt) megnéztem az összes választási bemutatkozó beszélgetést az MTV-n, de más TV és rádió beszélgetéseket is, továbbá számos politikai elemző blog-ot olvastam, nem is beszélve a kampány híreiről. Összehasonlításul a korábbi kormányprogramot (PDF) is átnéztem. Az elmúlt hónapokban legalább napi fél órát foglalkoztam politikával (tudom, minek). mégsem könnyű dönteni. A nemrég írt, társadalmi nézeteimről szóló bejegyzés alapján leírom, hogy mi alapján és hogyan döntöttem. Ez utóbbi miatt döntésem még véletlenül sem lehet más számára objektív és teljes erejű tanács, hiszen az értékrendje mindenkinek más. Csak 5 párt programját és egyéb tényezőit vizsgáltam. Azoknak, amelyek biztosan az Országgyűlésbe jutnak és amelyeknek erre van számottevő esélye. Mindegyiket a lent leírt szempontok alapján sorrendbe tettem, ahol fontos volt ehhez magyarázatot fűztem. Ezután kiemelt szempontként írtam a pártok programjairól, néhány szóban az általános benyomások, utána felsorolva a pozitívumok és negatívumok, ahol szükséges volt, szintén megjegyzéseket tettem. A végén fontos tényezők alapján a programokat is rangsoroltam. A legvégén még pár mondat összefoglalásként a pártokról és a döntés, indoklással.

Korábbi értékrend vizsgálatok itt: 1, 2. EU választás döntésről a bejegyzésem.

Programokon kívüli döntési kritériumok

Jelöltek
(pl. Jobbik esetén sok a tapasztalatlan fiatal, FIDESZ esetén nagyon egysíkú a jelöltek mezőnye: szinte mindenki 2-3 gyerekes édesapa és jellemzően negyvenes éveiben jár, amíg kevés nő van közöttük. Viszont a Fidesz esetén szimpatikus, hogy jelzésértékűen van mozgássérült országgyűlési és siketnéma EP képviselőjük (Európából egyedül!). Az MDF esetén megdöbbentően gyenge volt a jelöltek felkészültsége, a párt belső viszonyai a végsőkig erodálódtak.)

1. FIDESZ
2. MSZP
3. LMP
4. MDF
5. JOBBIK

Vezetők megbízhatósága és erős vezetői képessége

1. FIDESZ (kevés a belső harc, világosak a viszonyok, legtöbbször egységes a kommunikáció, és ugyanaz az erős vezető közel két évtizede)
2. JOBBIK (a friss sikerek ellenére Vona határozottan tartja kézben az ügyeket, Szabó Gábor pedig egy zseniális kampányfőnök)
3. MSZP (ha baj van, összekapják magukat)
4. MDF (egyensúlyozás jó, de az utóbbi hónapok rettenetes vezetői kudarcot sugallnak)
5. LMP (nincs is igazán látható vezetés)

Retorika

1. MDF
2. MSZP
3. LMP (Ivády nélkül megelőznék az MSZP-t)
4. FIDESZ
5. JOBBIK

Kormányzati és szakmai tapasztalat

1. MSZP
2. FIDESZ
3. MDF
4. LMP
5. JOBBIK

Profizmus a kampányban

1. JOBBIK
2. LMP
3. FIDESZ
4. MSZP
5. MDF

Nyilatkozataik hitelessége

1. LMP
2. MDF
3. FIDESZ
4. JOBBIK
5. MSZP

Programok elemzése

MSZP (PDF link)

Elsőre profinak tűnik, de beleolvasva fájdalmas felületességről tanúskodik. Hosszasan sorolja az eredményeket, adatokkal, majd utána valós tartalom nélküli szöveget nyom le. A végén egy sűrített, már-már ömlesztett vállalás lista, ahol a folytonosság a program korábbi részeivel nem létezik, de a megvalósíthatóság is problémás, érdemi források nincsenek megjelölve. Ráadásul a konkrétumok itt is csak elvétve fordulnak elő. „segítjük, kiterjesztjük, bővítjük”, ilyen fogalmakkal van tele ez a rész.

Pozitívumok

• Nem engedik a sorkatonaság visszaállítását (OK de ki akarja visszaállítani?)
• Internet elérés állampolgári jogon alacsony költség mellett (kérdés a finanszírozás)
• A munkajövedelmeket terhelő járulékok csökkentésénél viszonylag keveset ígérnek (de a fedezetről nincs szó)

Negatívumok

• Az eredmények résznél csúsztat ahol csak tud, például a Ratkó unokák születését is ide sorolja.
• A gazdasági eredmények felsorolásánál kapásból elfeledkeznek az inflációról
• Tobin adó
• Vállalkozásfejlesztésnél semmilyen számbeli vagy bármilyen kritérium
• M8, M9 autópálya (eddigi kezdés nélkül 4 év alatt?)
• Populizmus a földvásárlási moratórium meghosszabbítása
• Pénzintézetek vezetőinek adóemelése szintén
• Magasabb SZJA kulcs 15 m felett (populizmus megint)

LMP

Viszonylag sok konkrétum. Elvileg válaszol a „Miből?” kérdésre, de naivan. Nagyon tiszta és jó probléma felismerés. Viszont a problémák részletezésében feleslegesen túlterjengő, főleg a környezetvédelmi részeknél.

Pozitívumok

• Liberális demokrácia fejlesztése – a környezetvédelem céljai esetén is hisznek ebben
• Foglalkoztatottsági probléma felismerése, lényegi kérdésének kiemelése
• Az „outsider” hozzáállás a programban nem rendszerellenes, elismeri a jogállam eddigi eredményeit
• Demokráciára nevelés az iskolákban
• Ajánlószelvények rendszerének változtatása morális kaucióra és 3%-os listás küszöb
• Európa Tanács – minősített többség
• Világszervezetek erősítése, pénzügyi felügyeleti, környezetvédelmi szinten
• Környezetterhelés hangsúlyosabb adóztatása
• Sokáig boncolgatja, de nem világos az iskolarendszer szegregációt erősítő hatása, viszont az iskolaérettségi vizsga megszűntetése jó pont
• Cigánykérdés korrekt tárgyalása
• Adminisztrációs terhek csökkentése: felesleges bemutatni a cégkivonatot, közjegyzők szerepének csökkentése, kötelező könyvvizsgálat eltörlése
• Kannabisz származékok dekriminalizációja
• Budapest, behajtási díj (a részletekről elvi szinten sincs szó)

Negatívumok

• Egészségbiztosítás privatizációját azért ellenzik, mert nem tartják elég okosnak az embereket. Még több állami pénzt akarnak nyomni a rendszerbe.
• Adócsökkentés helyett adóátrendezés, nem jó irány (az adóegyszerűsítés táblázat viszont tetszik)
• Közös EU adóminimum: nem ide tartozik és nem reális
• Nyugdíjrendszer: öngondoskodásról egy szó sem esik
• Lakhatáshoz való jog az Alkotmányban, utána lakáskérdésben pénzszórás
• Igenis magas az elvonás az állam részéről a gazdaságban, ebben tévednek
• Munkajövedelem adóinak csökkentése. Miből? Van rá válasz legalább, de elnagyolt becslés.
• Tobin adó
• Nagyon erős bölcsészkedés, jogászkodás – értelmes, de terjengős

Jobbik

Összességében: kevésbé riasztó, mint a párt retorikai megjelenése, de naiv és konkrétumok nélküli a megvalósítás területén. Alapvető elvi szintű tévedések is vannak benne. Források sehol sincsenek, osztogatnának nyakló nélkül. Kőkemény baloldali irányultság.
Pozitívumok
• Konkrétum a KKV adókról. ÁFA fizetésről szintén (kérdés hogy az állam likviditására ez milyen hatással van)
• Közmunkaprogram (a kérdés a hogyan)
• Munkát terhelő járulékok csökkentése jó (miből?)
• Vidék Bankja nem rossz ötlet (de miből?)
• Informatika: nyílt forráskód, online állami tárhely, teljes körű netes államigazgatás (hogy veszik rá az embereket a használatra?). Elég jó és részletes a többihez képest, látszik hogy fiatalok és jól használják a netet.
• Sok gyereknél már adókedvezményt adnának, nem osztogatnának
• A cigánykérdés tárgyalása viszonylag szofisztikált (az undorító retorika azért itt is megjelenik tompított formában)
• Internetes fájlcserélő liberalizálás és egyéni letöltés dekriminalizálása
• Szociális kártya (részletek hiányoznak)
• Vállalkozói magyar igazolvány (nincs pontosan meghatározva, hogy mire jó)
• Gyermekneveléshez 0% ÁFA kulcs (érdekes ötlet, akár működhet is)
• Szabad nyugdíjpénztár választás (önkéntes is?)

Negatívumok

• A globális kapitalizmus a program állításával szemben nem bukott meg, soha nem látott tömegeket emelt át a középosztályba.
• Az erős állam nem a nézeteim szerinti
• Elherdált vagyonokat visszaszerezik (mi minősül annak és hogyan? )
• Életfogytiglani börtönbüntetés ígérgetése olyan bűncselekményeknél ahol ez nem indokolt
• Állami segítség csőd közeli vállalatoknál (finanszírozás?)
• Államadósság törlesztés és visszafizetésről tárgyalás? (Hogyan, kivel, mit? Lásd ezt) Törvényben nem lehet rögzíteni, hogy működési kiadásra nem, hiszen az állami kiadásokat fizetni kell, ha éppen katasztrófa van, akkor is.
• Állam átszervezése, nincs konkrétum.
• Külgazdasági orientáció keletre (rosszabb és gyengébb piac, mint az EU)
• Banki alapkamat csökkentés nem így megy, aki ezt írta, annak alapvető közgazdasági fogalmai hiányoznak
• Kilakoltatás felfüggesztése nem mindenkinél indokolt a legnagyobb jóindulattal sem
• Bérlakás program. (OK, de miből?)
• Válaszd a hazait, önmagában felesleges protekcionizmus
• Magyar vállalkozások hónapokon belül nem tudják betölteni az űrt mindenhol, ha „kirúgunk” egy nagyobb multit
• Felülvizsgált jogszabályok, eddig miért nem tették?
• Nagyon gyakori, hogy kiírják, hogy egyszerűsítenek, áttekinthetővé tesznek stb., de nem írják le még nagyvonalakban sem hogyan
• Földvásárlás – nem jó az alacsony finanszírozás miatt.
• Környezetvédelem: semmi, de semmi konkrétum, így a finanszírozásra sem.
• Energia: államosítás (hogyan?)
• Bölcsőde, anyaság: osztogatás
• Nyugdíjrendszer: fent szabad választás, itt kötelező-mnyp államosítás, ellentmondás?
• Devizahitelek leállítása (miért?)
• Patikaliberalizáció leállítása (miért?)
• Abortusz leállítása: nem kerülne törvénybe, de teljesen meg akarják szűntetni ösztönzéssel.
• Felesleges kultúrpolitikai erőfitogtatás, mint Turulmadár külön (!) törvényi védelme, Roosevelt tér átnevezése Széchenyi térré
• TV2, RTL Klub koncessziós jog felfüggesztés, totalitárius megoldás és nincs jogbiztonság (majd ha lejár a jog, akkor, de akkor is demokratikus keretek között, szerintem is 90%-ban gyenge a műsor, de nem kötelező nézni)
• Áttelepülés nélküli állampolgárság és kétkamarás parlamentben döntési jogkör (csak annak legyen beleszólása és szavazati joga aki hosszútávon itt is él, amit a program ír a legmélyebben ellenzem, ha ide költözik és egy honfitársat szívesen látunk, annál más a helyzet)
• Kötelező országhatáron túli osztálykirándulás (majd mindenki eldönti)
• Keresztény gyökerek Alkotmányban (veszélyezteti a vallásszabadság elvét)
• Regisztrált élettársi kapcsolat eltörlése
• Hit és erkölcstan kötelezően (ez családi és nem állami kérdés)
• Honvédelmi költségvetés növelése
• Gárdából Magyar Nemzeti Gárda
• Külpolitikában feltűnő Oroszország szimpátia
• Nemzetek Európája (gyengítené az integrációt és ezen keresztül az EU világgazdasági súlyát)
• Szent Korona tan
• Alapvető tévedés a liberális emberkép meghatározásánál. A függetlenség nem azonos a szabad döntéssel.

MDF

Rövid, hiába képvisel jó irányokat. Olyan, mintha egy okos embernek pár óra alatt kellett volna megírnia. Egyedül ez a program ad valamelyest megnyugtató válaszokat a bevételi és kiadási ígéretek egyensúlyára.

Pozitívumok

• Ikerhiány felismerés jó. A 36 oldalas amúgy sem túl hosszú program 15. oldalánál már van arra remény, hogy a tényleges programot is olvashatjuk hamarosan.
• Támogatásokat feleslegesnek tartja, ez jó
• Újraelosztás GDP arányos csökkentése 8-10%-kal. Államadósság hosszú távon 40% alá csökkentése.
• És itt szó van arról, hogy miből: a közkiadások érdemi csökkentéséből.
• Aktivitási ráta felismerés.
• Munkaügy és Oktatás egy platform alá hozása
• Minimális iskolaméret
• Járási önkormányzatok, falusi önkormányzatok helyett, budapesti önkormányzatok csökkentése
• Minimálbér adóztatása
• Forgalmi és vagyoni adók növelése a jövedelmek adójával szemben
• Iparűzési adó kiváltása valós ingatlanadóval

Negatívumok

• Az elején felesleges elmélkedés a magyar demokrácia múltjáról és működéséről. Utána az alapelveik fejtegetésébe kezd. Értelmetlen visszautalgatás Antall Józsefre.
• 11. oldal átcsúszott lábjegyzet!
• „2001-ben - részben az Egyesült Államokban végrehajtott terrortámadások lélektani hatásaként - megtorpant a világgazdasági fellendülés.”
• Nyugdíjváltoztatás langyos
• Teljesen üres szövegelés a korrupció mentesítésről
• Vannak a választási programnak mellékletei, ezek is inkább csak körvonalazzák a szakpolitikai megoldásokat.

FIDESZ

A program régi, a nemzeti oldalon mindenképpen nagy tekintélynek számító arcok rövid ajánlásával kezdi: Mádl, Makovecz, Martonyi, Schmitt, Vizi E. Szilveszter. Csak az ő jó meglátásaikban bízhatnunk(?). Nem igazán van benne szó szinte semmiről. Ahol ígérnek valamit nagy ritkán, a forrást ott sem jelölik meg. Annyira defenzív a stratégia, hogy semmit nem kockáztatnak. Csak következtetni tudunk (például így). Azért a Fidesz biztos, hogy ennél sokkal felkészültebb.

Pozitívumok

• Itt is jó az inaktivitási probléma jelentőségének felismerése.
• Tetszetős konkrétumok a fizetési fegyelem szabályozása esetén
• Protekcionizmus csak módjával, és jó az elv, hogy a minőség miatt vásároljanak a fogyasztók magyar terméket.

Negatívumok

• Bürokrácia csökkentése állandó jolly joker, de semmilyen konkrétum nincs rá.
• A kormány vigye le a kamatokat (alapvető közgazdasági tévedés)
• Közmunka programok (jó jó, de részletek?)
• a belügyi programra jellemző, hogy rögtön az elszámoltatással kezd
• több rendőr és minden települése (de miből?)

A programokról összességében

Értékrendnek megfelelő (hangsúlyozom: ez egyénenként eltérő)

1. MDF
2. LMP
3. MSZP
4. FIDESZ
5. JOBBIK

Reális

1. MDF
2. LMP
3. FIDESZ
4. MSZP
5. JOBBIK

Részletes

1. JOBBIK
2. LMP
3. MSZP
4. MDF
5. FIDESZ

Hiteles

1. LMP
2. MDF
3. JOBBIK
4. FIDESZ
5. MSZP

Összességében (pártok és progarmjaik alapján)

LMP: A párt tavalyhoz képes jobban felvállalja baloldaliságát, kevésbé akarja megvezetni a bizonytalan, kiábrándult szavazókat. A névválasztás továbbra sem szimpatikus, csak úgy mint egyes agresszív megjelenéseik. Viszonylag jó program, szimpatikus társadalompolitika és elvek, naiv és túlságosan baloldali gazdaságpolitika.

Jobbik: Szavazatszerzés szempontjából profi párt, de a valóságtól elrugaszkodott, mesebeli elképzelésekkel. Irányvonala nagyon rossz, megnyilvánulásai enyhén finomodtak, de továbbra is sokszor egész egyszerűen undorítóak.

FIDESZ: Jól szervezett párt, teljes tartalom nélküliséggel. Csak sejteni lehet, mit szándékoznak tenni, de a centrum felé mozduló elképzelésekkel még jó is lehet, amit tenni fognak. Mivel ezt nem közlik, abszolút megbízhatatlanok ezen a ponton.

MSZP: Nagyrészt hiteltelenné vált párt, amelyik a programjával sem szerez hitelességéből vissza semmit. Azok, akikben még lehetne bízni, nem indulnak, vagy teljesen a háttérbe szorultak.

MDF: Belsőleg teljesen szétzilált párt, jó irányelvű, de nem kellően részletes programmal, egy nagyon hiteles frontemberrel, aki nélkül teljesen esélytelen lenne, hogy rájuk szavazzak.

Összesített lista valamennyi felsorolt tényező esetén:

1. MDF
2. LMP
3. MSZP
4. FIDESZ
5. JOBBIK

A 3. helytől kezdve mindegyik pártról kifejezetten negatív véleményem van. Ám egyik párt sem kifejezetten szimpatikus, az MDF és LMP esetén látok jóval több pozitív, mint negatív elemet.

A programokat átolvasva még elmondható, hogy végül is működik a demokrácia, az ígérgetés tovább él, de a kiábrándult szavazókat már nem lehet olyan nagy szavakkal megvezetni, így idén legalább nem ígérnek például 14. havi nyugdíjat. Ez is valami.

A végső döntésemben még szerepet játszott az is, hogy a hárompárti parlament nagyon kevés, túlzott hatalomkoncentrációval járhat. Mivel a két küszöb közeli szervezet amúgy is a fentiek többségénél jó pontokat szerzett, ezért ez inkább csak megkönnyítette a döntést. Lehet, hogy el fog veszni a szavazatom, de olyan pártokat választottam, amelyek nem állnak messze az értékrendemtől, reálisabb célokat fogalmaznak meg, békésebb megnyilvánulások mellett.

Listán az MDF-re fogok szavazni.

Egyéni jelöltként pedig Bajomi Ivánra, az LMP jelöltjére. MDF-es jelölt amúgy sem indul, Bajomit alig ismerem, de a civil szférából jön és nagyon erős szakmai háttere van az oktatáspolitika területén.

A második fordulóban szinte biztos, hogy Bajomi nem marad a szavazólapon, ha lesz egyáltalán második forduló. Ha lesz is, csak olyan pártok vesznek rajta részt, akikre nem szívesen szavazok. Amennyiben elmegyek 25.-én is szavazni, az elsődleges szempont, hogy ne a Jobbik jelöltje nyerjen. A másodlagos az, hogy a FIDESZ kétharmada lehetőleg ne jöjjön létre a parlamentben. Tehát ha úgy látom, hogy a Jobbik jelöltje erős, akkor arra fogok szavazni, akinek több esélye van nyerni, ez valószínűleg Kupper András (FIDESZ) lesz. Ha a Jobbik gyengén szerepel, akkor megfontolom, hogy Józsa Istvánra (MSZP) szavazok.

Adósságspirálban vagyunk?

Mostanában sokszor hallom, hogy Magyarország adósságspirálban van, és az egyedüli kiút az adósság visszafizetési feltételeinek újratárgyalása, illetve egy részének elengedése. Az adósságspirál lényege a közbeszédben az értelmezésem szerint az, hogy (itt) az állam a korábbi hitelek törlesztési és kamatkötelezettségeit már kizárólag vagy nagy részben csak újabb hitelek felvételével képes megoldani, és ennek a folyamatnak a megállítására már nincs reális esély.

Korábban már írtam, hogy elméleti szinten nagyon komoly adósságok is törleszthetőek. A kérdés annak szerkezete, külső-belső irányban történt-e, hazai vagy más deviza alapú, és még sorolhatnám.

Az egyik tévhit, hogy a külföld, nagy bankok, multinacionális vállalatbirodalmak felé lennénk eladósodva, ráadásul egy viszonylag szűk kör felé. Ebben az esetben szimplán technikai és jogi értelemben (is) a tárgyalás az egyszeri adósság csökkentésről, részbeni elengedésről könnyebb lenne. A helyzet azonban az, hogy az adósság jelentős része hazai kezekben van. (erre ZSV az oldalán mutatott rá, azóta eltűnt a szöveg az oldalról, mivel mindig csak a legfrissebb bejegyzéseit teszi ki). Az államkötvények összes értéke (deviza és forintalapú együtt), amely technikai szempontból könnyebben tárgyalható lenne, 12 330 mrd Ft. Ez természetesen nem a teljes államadósság, csak annak hosszú lejáratú, nem specializált része (például éven belül lejáró kincstárjegyeket érdekes lenne "újratárgyalni"). Ebből 6 102 mrd Ft van közvetlenül külföldi kézen. A magyarba beletartoznak a hazai vállalatok is, ezek azonban összesen kevesebb mint 108 mrd Ft-nyi értékben tartanak államkötvényeket, ezek aránya alacsony, hogy ebből mennyi értékben van külföldi tulajdonú cégek kezében, nem tudni. Nagyon sok államkötvényt tartanak az egyéb monetáris intézmények, ezek nagy része azonban befektetési alap, amelyeket 60 mrd Ft kivételével hazai magánszemélyek és intézmények tartanak, összesen majdnem 3100 mrd Ft értékben. Ha úgy számoljuk, hogy az MNB statisztikákban nem magyar háztartások, de magyarnak tekintett szektorokat 20-80%-ban megbontjuk külföld-hazai arányban, ami már erős feltételezés, akkor is a teljes államkötvény adósság 5 192 mrd Ft és 7 138 mrd Ft hazai - külföldi arányt mutat. Mivel az, hogy ki külföldi és ki nem lehetetlen megállapítani, vagy nagyon súlyos jogi problémákat okozna, így nem tehető különbség, tehát egy elengedés mindenkit érintene. Külföldi alapokat csak úgy, mint itthon a nyugdíjára gyűjtő embert, vagy megtakarításokkal rendelkező állampolgárt. Ahogy ZSV is írta, ez egyszeri, befelé szóló brutális vagyonadó lenne. Ennek összes makrogazdasági hatásával, lassabb növekedés, pénzek külföldre menekítése, és társadalmi feszültségével együtt. Ám még ha saját magunkkal való kiszúrást elkerülendő, csak külföldiek felé történő tartozás elengedéséről tárgyalnánk, akkor is maximum 7100 mrd Ft körüli összeg csökkentéséről beszélhetnénk. Akár ennek az oroszlánrésze, páldul 5000 mrd Ft elengedése milyen hatást okozna, olvasható lejjebb.

A másik tévedés, hogy nincs esély a törlesztésre és az adósság csökkenésére. Most nem vagyunk adósságcsapdában (közbeszédben az adósságspirál szinonimája), és az elkerülés is megoldható, ha nem is könnyű. Ezt a kulcstényezők vizsgálata egy viszonylagosan gyors áttekintés révén megmutatja. Amit itt írok azon belül minden egy igencsak egyszerűsített elméleti modell része, viszonylag kevés változóval. Nem tudományos igényű elemzés, a lényeg, hogy a folyamatokra világítson rá.

Mitől függ az adósság jövőbeni pályája? Az egyszerűsített modellben, itt, a válasz könnyen megadható. Függ a költségvetés elsődleges egyenlegének jövőbeni alakulásától, továbbá a kamatlábak mértéke miatt a kamatkiadások mértékétől. Az előbbi függ a bevételektől és a kiadásoktól, az előbbi indirekt módon a gazdaság növekedésétől, és természetesen mindenre az infláció is hatással van.

Minden tényezőt vizsgáltam, és minden esetben a többit változatlanul hagyva három forgatókönyvet néztem. A kék a legrosszabb, a piros a közepes, a zöld a legjobb változat az adósság nagyságának szempontjából. A vízszintes tengelyen az évek láthatóak 2030-ig, a függőlegesen a GDP arányos államadósság.
A módszertan kapcsán még fontos megemlíteni, hogy az adatok kerekítettek, egyéb tényezők nincsenek rájuk hatással és egy teljes mértékig lineáris modellt alkalmaztam. A cél nem az adósságcsapda és elkerülésének, illetve ezek forgatókönyveinek részletes látlelete, hanem az, hogy a lényeges tényezők hatására mutassak rá.

Az első esetben minden változatlan, a GDP növekedés 3%, az infláció 3%, és az adósságszolgálat kamatlábai 10%, 6% (ami a most kibocsátottakra igaz nagyjából) és 2%. Nyilvánvalóan egyik napról a másikra még ha az új papírok esetén elérhető 2%, jó darabig nem ez a kamatláb érvényes átlagosan a teljes állományra. Mégis, elméleti szinten látható, hogy a fizetendő kamat az adósságspirált beindíthatja +4% esetén, és veszélyét eltűntetheti -4% esetén, a mostani állapothoz képest. Az első az alacsony bizalom a magyar államadósság iránt, a második a magas. Nagyon nagy jelentősége van, hogy a piacon mit gondolnak rólunk.



Ha sikerül elérni egyszeri, 5000 mrd Ft-os (!) adósságcsökkentést, akkor a fenti számokkal az alábbi pályák várnak ránk. Lényegi különbség nincs, mindegyik ugyanabban az irányban van, és 20 év után már csak kicsit enyhébb annál, mint az elengedés nélküli állapot.



A helyzet azonban ennél valamivel rosszabb lenne. Az engedmény kikönyörgése, netán a deklarált nemfizetés (be nem vallott államcsőd) nagy bizalomvesztést eredményezne, ami a kamatlábak emelkedését okozná. A feltételezett kamatlábak 13%, 9% és egy nagyon jó gazdasági környezetet alapul véve optimistán 5% lennének. Így rosszabbul járnánk, mint az első esetben, mindhárom forgatókönyv esetén. (továbbá abba ne is menjünk bele, hogy morálisan mit jelent a felvett kötelezettség nem teljesítése)



Nézzük meg mi történne akkor, ha minden tényező az első esethez képest változatlan, a kamatláb minden esetben egységesen 6%, viszont a GDP növekedése 1%, 3%, és 5%. A legjobb esetben a gyorsan növekvő adóbevételek miatt a hatás ugyanolyan jó, mint az alacsony kamatláb mellett.



Amennyiben ugyanezen növekedési ráták mellett az elvonásokat, adóbevételeket úgy csökkentjük, hogy a GDP 40%-a kerüljön az államhoz (durván 10%.-os csökkentés), de a kiadásokat, a szociális ellátórendszert, államapparátust változatlanul hagyjuk, az mindhárom esetben kezelhetetlen helyzetet eredményezne.



Ha a kiadási oldalon is csökkentünk, az első esetben egy évig nem emelünk nominálértékben (reálértékben csökkentünk), a második esetben 1000 mrd Ft-tal, a harmadikban pedig 2000 mrd Ft-tal nyomjuk le a kiadási oldalt és onnantól inflációkövetés történik (kamatláb mindenhol 6%, GDP növekedés 3%), akkor csak az utóbbinál érhetünk el érdemi hatást.



Feltételezhetjük azonban, hogy az elvonás csökkentése jótákonyan hat a gazdaság fejlődésére, a több ottmaradó tőke (elsősorban) beruházásra fordítása és a gazdaság kifehéredése miatt. Ha minden változatlan az előző esethez képest, de 5%-os GDP arányos elvonáscsökkentés (1000 mrd Ft) esetén 1%-os többletnövekedést valószínűsítünk (tehát itt 5%-os növekedést produkálunk), akkor az alábbi forgatókönyveket kapjuk. Már az 1000 mrd Ft-os kiadáscsökkentés is csökkenő államadósságot eredményez, a 2000 mrd-os lefaragás által pedig 20 év alatt gyakorlatilag teljesen eltüntethető az adósság. Ez azt jelenti, hogy egy ma születő gyermek már úgy kezd munkát vállalni, hogy az államnak nem kell elvonnia tőle pénzt arra, hogy évek, vagy évtizedek összegyűlt adósságát az ő munkája finanszírozza.



További feltételezés, hogy a csökkenő adósság barátságosabb kamatlábakat hoz magával. Az előző eset adatai alapján, de 2%-os kamatláb mellett a lenti, még optimistább forgatókönyvek fordulnának elő.



Következtetések:

• Az adósság nyomasztóan nagy, de még ezer út van fel és le is, nem kerültünk még bele az örvénybe.
  
• A legfontosabb önálló külső tényező a kamatláb mértéke, utána szorosan a gazdasági növekedés.
• Az egyszeri adósságelengedés (ami rózsaszín álom, pláne ilyen nagyságrendben), már középtávon sem okozott számottevő eltérést a többi forgatókönyvhöz képest.
  
• Ha a gazdaság a magas adókkal nemigen terhelhető tovább, az adócsökkentés csak a kiadások drasztikus lefaragásával együtt valósulhat meg államcsőd nélkül. Még a legoptimistább forgatókönyv vegyítés esetén (2%-os kamatláb, 5%-os növekedés), a sima egyszeri reálérték stop sem eredményezett érdemi adósság csökkenést. Magyarul: ha elfogadjuk a fentit, muszáj nagymértékben csökkenteni a kiadásokat.

Ez a szociális ellátórendszer erős visszavágását, az állami kiadások drasztikus csökkentését kell hogy jelentse. Nyugdíj, oktatás és egészségügy. Azt hisszük, hogy most jut kevés ezekre, valójában ennél sokkal kevesebb fog. Már amennyiben mindenképpen el akarjuk kerülni az adósságspirált.