Legenda Vagyok

A tavalyi év egyik legjobb filmje a Legenda Vagyok volt. A film egy magányos ember küzdelmét és szenvedését mutatja be egy posztapokaliptikus világban. Egyedüliként próbálja az emberiség kihalását és zombivá alakulását kiváltó vírus ellenszerét megtalálni. Bár a film második fele nem tökéletes, az első 45 perc lenyűgöző, főként New York kihalása utáni gigantikus képkockái miatt. Ki tudja miért, de érdekesnek találom a kihalt városokat, miközben nagyon félelmetesnek is.

Nemrég viszont a kezembe került a film alapját képező könyv. Ami nemcsak más megközelítésből mutatja be a katasztrófa utáni világot, nemcsak a szereplők más, nemcsak komorabb a moziváltozatnál, de egészen más befejezést tálal elénk. A műben olyan meglepetések vannak, amik a filmben elő sem fordulhatnának.


Nagyon érdekes, hogy az éjjeli horda leírása esetleges és ritka, a szerző végig a főszereplő küzdelmére és egyre inkább széteső lelkivilágára koncentrál, a pusztulás képei mellett. De az író, Richard Matheson még így is elérte, hogy az 1954-es publikálás után 40-50 évvel igazi alapművet és elhintett magvakat adjon a sci-fi és horrorfilmeseknek. Olyanoknak, mint a 28 nappal később alkotójának, napjaink egyik legjobb rendezőjének Danny Boyle-nak, vagy a Resident Evil filmeseinek. Nekik is adta a vírus miatti világvége, az emberiség átalakulásának, a kiürült városok képeinek gondolatát.

Ráadásul a könyvből, annak utolsó mondatából ki is derül, hogy valójában mit is jelent, amikor főhősünk azt mondja "Legenda Vagyok". A hideg futkosott a hátamon.

Szmogriadó és szabálykövetés

Ma reggel feltűnően könnyebb volt közlekedni, mint más hétfő reggelen. Elsőre azt gondolná az ember, hogy a szmogriadó miatt felére fogyatkoztak az autók. De számoltam menet közben: a páros (ma szabályosan közlekedő)-páratlan (ma nem szabályosan közlekedő) arány kb. 60-40 volt, tehát ha a többszáz autós mintámban nem volt feltűnően rossz a mintavétel, akkor eltekintve a kevés számú kivételtől, a ma elvileg nem közlekedő páratlanra végződő rendszámú autók tulajdonosainak kétharmada semmibe vette a szabályt. Ugyanakkor lehet, hogy a párosok egy része is otthon hagyta az autóját, mert 17%-kal kevesebb autó érzésem szerint nem magyaráz ekkora csökkenést a forgalomban.

De így is, nem 17%-kal, hanem majdnem 50%-kal kevesebb autónak kellene az utakon lenni. A többség a szabálykövetésből ma rosszul vizsgázott, és ez jól tükrözi a hazai morális állapotokat. Az emberek nagy része a saját rövidtávú érdekeit helyezi minden elé, legyen az a saját hosszútávú érdeke, vagy közérdek.

A ma reggel látott legnagyobb füstöt gyártó páratlan rendszámú autó egy 20+ éves Opel Kadett Kombi volt. Ahogy elmentem mellette láttam, hogy hátul tele van a csomagtartó szerszámokkal, és egy létrával. Őket is meg tudom érteni. Nem tudom mi lehet a megoldás. Vagy egy szigorú, de áttekinthető és igazságos szabály az ilyen esetekre, amit következetesen be is tartatnak. Vagy pedig az emberek lelkiismeretének a felébresztése, hogy ne kelljen páros-páratlanozni, hanem ilyen időszakokban mindenki saját magától ne üljön autóba, ha az autója nem felel meg a legmagasabb környezetvédelmi normáknak - ha csak ez nem elkerühetetlen. Az utóbbi lenne a jobb, de ehhez szükség lenne valamiféle tág közösség tudatra, ami szinte soha nem volt jellemző igazán itthon, de az elmúlt 20 évben szinte a nullára morzsolódott le.