A napokban két remek élményem is volt. Egy a Nemzeti Színházban, egy pedig a moziban. Az egyik tele volt újító ötletekkel, a másikban a megszokott stílust láthattuk.
Az Oresztész egy nehezen emészthető, nyomasztó darab gyárilag. Alföldi igyekezett ezt minél inkább feloldani, és főleg a fiatalokat bevinni a darab nézőterére. A legjobb ötletek mind abból adódtak, hogy a színdarab szó szerint a nézők között zajlik. A színészek egy része a nézőtéren ülve indít, Péterffy Bori percekig ül egy megdöbbent néző ölében. Az első sort semmi nem választja el a színpadtól, gyakorlatilag magán a színpadon ülnek a nézők. A női kar az orrunk előtt megfőz egy komplett húslevest. De a legjobb ötlet, hogy a színházba érkező néző már a főbejáratnál kisebb magyarázó jelenetekkel találkozik,, filctollal felírva látja az üvegajtóra Orsztész családfáját és a folyósokon, a büfében, várakozás közben ál-verekedéseket, veszekedéseket, rosszulléteket és rap-betéteket hallhat (persze a darabbal összefüggésben). Szerintem remek ötlet, és bár maga a darab nem lesz a kedvencem, kétségtelenül sikerült az élményhez hozzáadott értéket teremteni ezekkel az ötletekkel.
Az Oresztész egy nehezen emészthető, nyomasztó darab gyárilag. Alföldi igyekezett ezt minél inkább feloldani, és főleg a fiatalokat bevinni a darab nézőterére. A legjobb ötletek mind abból adódtak, hogy a színdarab szó szerint a nézők között zajlik. A színészek egy része a nézőtéren ülve indít, Péterffy Bori percekig ül egy megdöbbent néző ölében. Az első sort semmi nem választja el a színpadtól, gyakorlatilag magán a színpadon ülnek a nézők. A női kar az orrunk előtt megfőz egy komplett húslevest. De a legjobb ötlet, hogy a színházba érkező néző már a főbejáratnál kisebb magyarázó jelenetekkel találkozik,, filctollal felírva látja az üvegajtóra Orsztész családfáját és a folyósokon, a büfében, várakozás közben ál-verekedéseket, veszekedéseket, rosszulléteket és rap-betéteket hallhat (persze a darabbal összefüggésben). Szerintem remek ötlet, és bár maga a darab nem lesz a kedvencem, kétségtelenül sikerült az élményhez hozzáadott értéket teremteni ezekkel az ötletekkel.
A Vicky Cristina Barcelona egy újabb remek Woody Allen film. Igazából semmi újdonság nincs benne, csak a helyszín, Barcelona az új. Egy spanyol festő áll a középpontban, noha nem ő a főszereplő, de három szép nővel is viszonyba keveredik, néha párhuzamosan is. Általában gyors, könnyed, bájos humorral megáldott jelenetek követik egymást, tiszta történetmesélés mellett. Nem kell semmit kitalálnunk, nem titkolnak előlünk semmit, minden sorrendben követi egymást, és gyakran tudjuk jól, hogy mi lesz a következő lépés, mégis nagyon jó film.
No comments:
Post a Comment