Az Európai Uniós választáson júniusban, valószínűleg az MDF listájára fogok szavazni. Pár hete sem gondoltam volna, hogy ezt fogom leírni.
A jobbközép a politikai palettán nem áll ugyan nagyon távol tőlem, de közel sem. Elsősorban liberális gondolkodásúnak vallom magam, és inkább a baloldalhoz, mint a jobboldalhoz közelebb. Egyébként a magyar liberális pártra soha nem adtam a voksom (kivéve nagyon régen Demszky Gábort), szimplán azért mert felesleges kompromisszumokat kötöttek többször is a hatalom érdekében, anélkül hogy a programjukból valóban sikerült volna érdemi szinten megvalósítani valamit. A két nagy pártban az zavar a leginkább, hogy nincs valós ideológiai bázis mögötte, inkább két már-már Forza Italia-ra emlékeztető populista szervezet, amelyek mögött a valós mérsékelt jobboldaliság vagy baloldaliság csak nyomokban lelhető fel, és inkább a szélkakas dominál. A legtöbb vezető politikus még mindig nem értette meg, hogy hosszú távon csak a következetesség fizetődik ki. Emellett a tények és a lehetőségek politikai okokból történő elképesztő elferdítése is zavaró, ezért nem szavaztam már 2006-ban, amikor pártokra és jelöltjeikre kellett szavazni.
Bár még nem döntöttem elé végleg, és végignézem a kampányt, a nyilatkozatokat, a jelöltek elképzeléseit, de most legalább 80%-ig biztos vagyok benne, hogy júniusban el fogok menni szavazni és az MDF-re adom a voksom.
Az elsődleges ok Bokros Lajos lista élére helyezése. Bokros az egyetlen olyan élő magyar pénzügyminiszter, aki köntörfalazás nélkül, és vállalva az elképesztő népszerűtlenséget, valóban következetes és célratörő módon intézte hazánk pénzügyi vezetését. Véghezvitt egy gyors, és eredményes egyensúly javító programot, ami elképesztő katasztrófát előzőtt meg, és egyértelmű eredményeket hozott. A kilencvenes években a modern piacgazdaság intézményrendszerének kiépítésében elévülhetetlen érdemei vannak, és itt nemcsak a pénzügyminiszterségére, hanem a tőkepiac növelésében lévő szerepére is gondolok. Amikor lemondott, és a magyar lakosság 90%-a nem szívesen látta itthon politikai szerepben, több K.Kelet-Európában lévő ország is szívesen vette a tanácsait. Bokros Lajos közgazdász és közgazdászok nagyon ritkán kerülnek pártlisták élére, ami néha nem ártana. Nemzetközi szinten elismert szaktekintély. Emellett Bokros egyedül képes volt összeállítani egy olyan konkrét lépéseket tartalmazó, felesleges lózungoktól mentes gazdaságpolitikai programot, amit a parlamenti pártok a jelen helyzetre nem. Ráadásul ebben figyelembe veszi a társadalmi hatásokat is. Plusz ebből a cikkből kiderül az is, hogy Bokros a politikai elit nagy részénél sokkal jobban érti a hazai adórendszer legfontosabb problémáját. A cikk alapján egyébként szertefoszlik az a nézet, hogy Bokros a neoliberális gazdaságpolitikát tűzné ki a zászlóra. Ehelyett egy már-már vegytiszta technokrata álláspont rajzolódik ki.
Persze Bokros nem nevezhető igazán jó politikusnak, a lépéseit kíméletlenséggel és a magyarázat valódi igyekezete nélkül vitte át a kilencvenes években. Emellett karizmatikus vezéralaknak sem lehet nevezni. Bokros inkább magányos farkas, mint csapatjátékos a politikában, és senki sem állítaná, hogy a mindenáron való kompromisszumkeresés a legfontosabb erénye. De bizonyos időkben mégis az általa képviselt hozzáállás hozhatja a legjobb eredményeket.
Az MDF igazi zseniális politikai bozótvágója persze Dávid Ibolya, aki lassan 7 éve űzi a hazai politikában egyedülálló, kockázatos játékot, ráadásul sikerrel. Pártját zseniális lavírozással tartja a víz felett, és Bokros jelölése ennek a játéknak az egyik legjobb lépesei közé tartozik. Ahhoz, hogy megint látványosat húzzon, és kiemelt szerepbe pozícionálja az MDF-et, még a saját pártjának a felét is át kellett vernie. Hogy a Bokros jelölés ne legyen halva született gyerek, előbb kürtölte tele a sajtót, így már az ellenlábasoknak jóval nehezebb volt megtorpedózni a javaslatot, és ez nem is sikerült. Persze ez nagyon rizikós volt, mert egyrészt a bázisból is veszíteni fognak valamennyit, másrészt a fél ország hülyének nézte őket, hogy nem képeseket házon belül intézni az ügyeiket, úri módon. De ki fog arra emlékezni júniusban, hogy ki sértődött meg márciusban? Nem sokan. És ne felejtsük el: a három esélyes kispártnak (SZDSZ, MDF, Jobbik) a júniusi EP választás akár a jövő évi választásra szóló belépőjegyet és ezzel együtt az életben maradást is jelentheti. Látványosat kell lépni, és ez az MDF-nek sikerült.
Az MDF keresztény és konzervatív értékrendje rendben van, de hozzám nem áll közel. A gazdaságpolitikai alapelvek valmivel jobban. Tetszik a liberálisabb irányba tolódó felfogás, a tőkepiac fontosságának nemcsak kampányidőszakban való hangoztatása, a magántulajdon elvének jó oldalról történő megközelítése. A 2006-os program nem nevezhető kiforrottnak, de legalább viszonylag mentes volt a populista ígéretektől. Emellett most már majdnem 5 éve következetesen kiállnak az elveik mellett, persze ellenzékből és kispártként ez nem akkora varázslat. És nem tudhatjuk, hogy miként állnák ki a kormányra kerülés esetén ezek az idők próbáját (addig abban sem lehetünk biztosak, hogy a főként jobbról jövő gyanúsítgatásoknak van-e alapjuk). Emellett a belviszályok arra engednek következtetni, hogy nincs egységes hátfal Dávid Ibolya kalandor stratégiája mögött, és ezzel nem utóljára voltak problémák.
Nem hinném, hogy valaha fogok MDF gyűlésen csápolni, és akkor még enyhén fejeztem ki magam. De ha a Bokros-féle, és az egyébként is régebben élő "Felnőttek Vagyunk" vonalat komolyan gondolják, akkor az egyetlen bejutásra esélyes párt, amelyik képes úgy legalább elindulni, hogy nem keresi minduntalan Mari Néni és Józsi Bácsi kegyeit, és ez a hosszútávon gondolkodóktól úgy tűnik megér egy szavazatot. Mert Mari Néni és Józsi Bácsi rosszul tudja, nem volt hol és mikor megtanulnia és a sok csalódás miatt már amúgy is leszállt a szürke köd a szeme elé. De előbb-utóbb azért annyit fognak látni, hogy nem a cukrosbácsi a nyerő.
A jobbközép a politikai palettán nem áll ugyan nagyon távol tőlem, de közel sem. Elsősorban liberális gondolkodásúnak vallom magam, és inkább a baloldalhoz, mint a jobboldalhoz közelebb. Egyébként a magyar liberális pártra soha nem adtam a voksom (kivéve nagyon régen Demszky Gábort), szimplán azért mert felesleges kompromisszumokat kötöttek többször is a hatalom érdekében, anélkül hogy a programjukból valóban sikerült volna érdemi szinten megvalósítani valamit. A két nagy pártban az zavar a leginkább, hogy nincs valós ideológiai bázis mögötte, inkább két már-már Forza Italia-ra emlékeztető populista szervezet, amelyek mögött a valós mérsékelt jobboldaliság vagy baloldaliság csak nyomokban lelhető fel, és inkább a szélkakas dominál. A legtöbb vezető politikus még mindig nem értette meg, hogy hosszú távon csak a következetesség fizetődik ki. Emellett a tények és a lehetőségek politikai okokból történő elképesztő elferdítése is zavaró, ezért nem szavaztam már 2006-ban, amikor pártokra és jelöltjeikre kellett szavazni.
Bár még nem döntöttem elé végleg, és végignézem a kampányt, a nyilatkozatokat, a jelöltek elképzeléseit, de most legalább 80%-ig biztos vagyok benne, hogy júniusban el fogok menni szavazni és az MDF-re adom a voksom.
Az elsődleges ok Bokros Lajos lista élére helyezése. Bokros az egyetlen olyan élő magyar pénzügyminiszter, aki köntörfalazás nélkül, és vállalva az elképesztő népszerűtlenséget, valóban következetes és célratörő módon intézte hazánk pénzügyi vezetését. Véghezvitt egy gyors, és eredményes egyensúly javító programot, ami elképesztő katasztrófát előzőtt meg, és egyértelmű eredményeket hozott. A kilencvenes években a modern piacgazdaság intézményrendszerének kiépítésében elévülhetetlen érdemei vannak, és itt nemcsak a pénzügyminiszterségére, hanem a tőkepiac növelésében lévő szerepére is gondolok. Amikor lemondott, és a magyar lakosság 90%-a nem szívesen látta itthon politikai szerepben, több K.Kelet-Európában lévő ország is szívesen vette a tanácsait. Bokros Lajos közgazdász és közgazdászok nagyon ritkán kerülnek pártlisták élére, ami néha nem ártana. Nemzetközi szinten elismert szaktekintély. Emellett Bokros egyedül képes volt összeállítani egy olyan konkrét lépéseket tartalmazó, felesleges lózungoktól mentes gazdaságpolitikai programot, amit a parlamenti pártok a jelen helyzetre nem. Ráadásul ebben figyelembe veszi a társadalmi hatásokat is. Plusz ebből a cikkből kiderül az is, hogy Bokros a politikai elit nagy részénél sokkal jobban érti a hazai adórendszer legfontosabb problémáját. A cikk alapján egyébként szertefoszlik az a nézet, hogy Bokros a neoliberális gazdaságpolitikát tűzné ki a zászlóra. Ehelyett egy már-már vegytiszta technokrata álláspont rajzolódik ki.
Persze Bokros nem nevezhető igazán jó politikusnak, a lépéseit kíméletlenséggel és a magyarázat valódi igyekezete nélkül vitte át a kilencvenes években. Emellett karizmatikus vezéralaknak sem lehet nevezni. Bokros inkább magányos farkas, mint csapatjátékos a politikában, és senki sem állítaná, hogy a mindenáron való kompromisszumkeresés a legfontosabb erénye. De bizonyos időkben mégis az általa képviselt hozzáállás hozhatja a legjobb eredményeket.
Az MDF igazi zseniális politikai bozótvágója persze Dávid Ibolya, aki lassan 7 éve űzi a hazai politikában egyedülálló, kockázatos játékot, ráadásul sikerrel. Pártját zseniális lavírozással tartja a víz felett, és Bokros jelölése ennek a játéknak az egyik legjobb lépesei közé tartozik. Ahhoz, hogy megint látványosat húzzon, és kiemelt szerepbe pozícionálja az MDF-et, még a saját pártjának a felét is át kellett vernie. Hogy a Bokros jelölés ne legyen halva született gyerek, előbb kürtölte tele a sajtót, így már az ellenlábasoknak jóval nehezebb volt megtorpedózni a javaslatot, és ez nem is sikerült. Persze ez nagyon rizikós volt, mert egyrészt a bázisból is veszíteni fognak valamennyit, másrészt a fél ország hülyének nézte őket, hogy nem képeseket házon belül intézni az ügyeiket, úri módon. De ki fog arra emlékezni júniusban, hogy ki sértődött meg márciusban? Nem sokan. És ne felejtsük el: a három esélyes kispártnak (SZDSZ, MDF, Jobbik) a júniusi EP választás akár a jövő évi választásra szóló belépőjegyet és ezzel együtt az életben maradást is jelentheti. Látványosat kell lépni, és ez az MDF-nek sikerült.
Az MDF keresztény és konzervatív értékrendje rendben van, de hozzám nem áll közel. A gazdaságpolitikai alapelvek valmivel jobban. Tetszik a liberálisabb irányba tolódó felfogás, a tőkepiac fontosságának nemcsak kampányidőszakban való hangoztatása, a magántulajdon elvének jó oldalról történő megközelítése. A 2006-os program nem nevezhető kiforrottnak, de legalább viszonylag mentes volt a populista ígéretektől. Emellett most már majdnem 5 éve következetesen kiállnak az elveik mellett, persze ellenzékből és kispártként ez nem akkora varázslat. És nem tudhatjuk, hogy miként állnák ki a kormányra kerülés esetén ezek az idők próbáját (addig abban sem lehetünk biztosak, hogy a főként jobbról jövő gyanúsítgatásoknak van-e alapjuk). Emellett a belviszályok arra engednek következtetni, hogy nincs egységes hátfal Dávid Ibolya kalandor stratégiája mögött, és ezzel nem utóljára voltak problémák.
Nem hinném, hogy valaha fogok MDF gyűlésen csápolni, és akkor még enyhén fejeztem ki magam. De ha a Bokros-féle, és az egyébként is régebben élő "Felnőttek Vagyunk" vonalat komolyan gondolják, akkor az egyetlen bejutásra esélyes párt, amelyik képes úgy legalább elindulni, hogy nem keresi minduntalan Mari Néni és Józsi Bácsi kegyeit, és ez a hosszútávon gondolkodóktól úgy tűnik megér egy szavazatot. Mert Mari Néni és Józsi Bácsi rosszul tudja, nem volt hol és mikor megtanulnia és a sok csalódás miatt már amúgy is leszállt a szürke köd a szeme elé. De előbb-utóbb azért annyit fognak látni, hogy nem a cukrosbácsi a nyerő.
1 comment:
fenti okok miatt tettem le a voksomat az MDF mellett…nagyon jól összefoglaltad:) Az egyetlen párt a sok közül amelyiknél racionalitás és hosszútávra berendezkedés megfigyelhető –bal - jobb fent-lent stb. politikai inditatások nélkül tények szerint döntöttem így.
Nagyon jó, hogy írod a blogod-kifejezetten szeretem olvasni. Gratulálok
MGL
Post a Comment