Legenda Vagyok

A tavalyi év egyik legjobb filmje a Legenda Vagyok volt. A film egy magányos ember küzdelmét és szenvedését mutatja be egy posztapokaliptikus világban. Egyedüliként próbálja az emberiség kihalását és zombivá alakulását kiváltó vírus ellenszerét megtalálni. Bár a film második fele nem tökéletes, az első 45 perc lenyűgöző, főként New York kihalása utáni gigantikus képkockái miatt. Ki tudja miért, de érdekesnek találom a kihalt városokat, miközben nagyon félelmetesnek is.

Nemrég viszont a kezembe került a film alapját képező könyv. Ami nemcsak más megközelítésből mutatja be a katasztrófa utáni világot, nemcsak a szereplők más, nemcsak komorabb a moziváltozatnál, de egészen más befejezést tálal elénk. A műben olyan meglepetések vannak, amik a filmben elő sem fordulhatnának.


Nagyon érdekes, hogy az éjjeli horda leírása esetleges és ritka, a szerző végig a főszereplő küzdelmére és egyre inkább széteső lelkivilágára koncentrál, a pusztulás képei mellett. De az író, Richard Matheson még így is elérte, hogy az 1954-es publikálás után 40-50 évvel igazi alapművet és elhintett magvakat adjon a sci-fi és horrorfilmeseknek. Olyanoknak, mint a 28 nappal később alkotójának, napjaink egyik legjobb rendezőjének Danny Boyle-nak, vagy a Resident Evil filmeseinek. Nekik is adta a vírus miatti világvége, az emberiség átalakulásának, a kiürült városok képeinek gondolatát.

Ráadásul a könyvből, annak utolsó mondatából ki is derül, hogy valójában mit is jelent, amikor főhősünk azt mondja "Legenda Vagyok". A hideg futkosott a hátamon.